Eddig túl sok volt, most viszont egyáltalán nem maradt baloldali főpolgármester-jelölt. Ez nem baj, sehol sincs előírva, hogy Budapest élén baloldali politikusnak kéne állnia. (Nem is szokott.) Elég, ha tisztességes, hozzáértő és elég kemény, hogy megvédje a fővárost a mindent maga alá gyűrő kormánytól.
Tarlós István nem felel meg a hármas kritériumnak. Tisztességét nem vonjuk kétségbe, talán még a hozzáértését sem, bár felmerülhet jó néhány kifogás a metróhelyzettől a koncepciótlan fejlesztéseken át a legszegényebb polgártársak iránti érzéketlenségig. Ami Tarlósban a modorán kívül a legjobban zavarja a budapestieket, az Orbán Viktor, amin ő semmiképpen sem tud segíteni. Persze Bokros Lajos sem fog, már csak azért sem, mert igen mérsékeltek a győzelmi esélyei.
Falus Ferenc nem igazolta az őt jelölő Együtt–PM várakozását, de a miénket sem. Nem bizonyult életrevaló civilnek, dörzsölt politikusnak vagy legalább jó kampányharcosnak. Vele ellentétben Bokros Lajos ismert, de pont ez a baj: nem népszerű. A neoliberális – amerikai szóhasználattal konzervatív – gazdaságfilozófia szószólójaként baloldali kormány alatt hajtott végre utólag pozitív hatásúnak elismert, ám fájdalmas reformot. Felbukkanása kapcsán Schiffer András „totális dilettantizmusról” beszél, márpedig ennek nála nincs jobb szakértője. Ami tény, ilyenkor már nem szoktak jelöltet váltani.
