Mindenki előre tudott lépni 2015-ben Magyarországon, lelkendezett hétfő reggel a közmédiában Balog Zoltán, egészségügyért is felelős miniszter, hogy sikertörténetek sokaságát felskiccelve méltassa önmagát. Gyomorforgató cinizmusát a vakvéletlen tette teljessé. Épp azokban a percekben vizionált előrelépéseket az egészségügyben is, amikor hatvannégy orvos eljutott a tűréshatáráig, s kétségbeesett levelet tett közzé.
Legyinthetnek persze a Kocsis Máték, hogy megint csak a „libbancsok" panaszkodnak, jöhetnek a kormányzati csúsztatók a kormányfői orvosi fizetések álhíreivel, de ez nem változtat a valóságon.
Azon a valóságon, amelyben már nem csak a tisztességes megélhetés motiválja a kitelepülésre az orvosokat, hanem a szakmailag vállalható munkakörülmények magyarországi hiánya is. Amelyben százak, ezrek indulnak el egy fekete ruhás nővér nyomában , hogy a vezetők tudtára adják: rájuk omlik ez a minden eresztékében recsegő, ropogó rendszer. Ez az a valóság, amiben altatóorvosok mondanak fel, mert már nem bírják, nem merik elvégezni a munkájukat.
