Minden különösebb visszhang nélkül választotta meg a parlament hétfőn Magyarország negyedik legfőbb közjogi méltóságát. Legfeljebb az ellenzéki pártok tiltakoztak, hogy a Fidesz az Alkotmánybíróság élére olyan embert állít, aki maga is tevékenyen vett részt a jogállamiság lebontásában. Erről Lenkovics Barnabásnak „papírja” van, hiszen nem egy konkrét ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróságéval ellentétes álláspontot képviselt. Bizonyos, az illiberális demokrácia iránt kevésbé lelkesedő szakmai körökben amúgy szintén visszatetszést váltott ki Lenkovics jelölése, de nemigen hallatta a hangját senki.
Az embereket pedig ez már végképp nem rázza meg. Ami tulajdonképpen érthető, mert sokak szerint jó ideje nincs érdemi alkotmánybíráskodás, így teljesen közömbös, ki lesz az elnök. A Fidesz 2010 óta minden független ellenőrző szervezetet maga alá gyűrt, az Alkotmánybíróság sem kivétel. A kétharmad ezt a testületet is módszeresen a saját kiválasztottjaival – egyebek mellett néhány volt pártpolitikussal – töltötte fel, ráadásul a bíráktól még annak lehetőségét is elvette, hogy maguk válasszák meg saját vezetőjüket, ami legalább valamennyi szakmai legitimációt jelentene.
De ezt sem bízták rájuk, inkább politikai döntést hoztak. A személy kiválasztása persze nem véletlen: az ingatag kétharmadnak sikerült olyan embert találnia, aki már korábban deklarálta, hogy vele biztosan nem sok baja lesz a hatalomnak. Mert Lenkovics szerint egy jogállamban a hatalmi ágak elválasztása nem azt jelenti, hogy azok szemben állnak egymással, hanem a demokratikus jogállam és az alkotmányosság megvalósulása érdekében kötelesek együttműködni.
