galéria megtekintése

Lemondjon?

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 28. számában
jelent meg.


F. Szabó Emese
Népszabadság

Egy átlag belga vagy német vagy bolgár vajon tudja-e, hogy hívják az adóhatósága elnökét? Azt gondolom, hogy egy ország akkor lehet viszonylag élhető, ha nem. Mert nem kell neki tudnia, és ha tudja, akkor sincs semmi. Magyarországon Vida Ildikót többen ismerik, mint az egészséges egy ilyen pozíció esetében. Miért ismerik? Mert Simicska embere? Aligha. Olyan rejtélyes ez a Simicska a hózentrágerével, hogy a még rejtélyesebb és a nyilvánosságot kínosan kerülő embere egyszerűen érdektelen kellene legyen. Amikor első elnökségi ciklusát töltötte, fogadok, senki sem tudta, hogy kicsoda.

Vida Ildikót azért ismerik, mert botrányba keveredett: mert kitiltották az Egyesült Államokból meg nem nevezett kollégáival együtt korrupciós vádak miatt. És mert saját magát hozta kínosabbnál kínosabb helyzetbe, amikor belement az amerikai ügyvivővel, André Goodfrienddel folytatott játszmába. Persze nem önszántából. Orbán Viktor szólította fel erre: ha nem tisztességes, akkor el kell küldeni, ha tisztességes, akkor égesse magát szorgalmasan.

De reális lett volna, hogy Vida lemond? Sajnos ebben a politikai környezetben nem. Itt ugyanis nem szokás lemondani, legfeljebb, ha a fél ország a saját neve elé biggyeszti a dr. titulust, és ha a közösségi portálok szlengje megalkotja a schmittelés szót. Akkor, esetleg, de akkor is csak kényszeredetten. A fél kormány lemondhatott volna már, élén Szijjártóval, Trócsányival és Fazekassal, de nem. Mert nincs bebizonyítva, hogy méltatlanok a posztra. És itt komolyan keveredik a szezon a fazonnal. Egy poszt, amelyért megkülönböztető jelzés, díszpáholy, extra fizetés, felbecsülhetetlenül értékes kapcsolati háló és ki tudja, még mi társul, azért ilyen értékes, mert önmagában feddhetetlen. Nem az a kérdés, hogy Schmitt, Szijjártó, Vida tisztességes-e, hanem az, hogy a poszt, amelyet betöltenek, feddhetetlen vagy sem. Úgy hat évvel ezelőtt, amikor ment a nagy miniszterkeresés, gazdasági miniszternek kértek fel egy pasast, akiről kiderült, hogy GVH-s kartellügyben volt érintett. Nem állítottak le százmilliárdos beruházást miatta, nem kapott százmilliós bírságot, de érintett volt. Nem lett miniszter. Tisztességes vállalatvezetőről van szó, aki világszínvonalú terméket gyártott.

 

De a miniszteri poszt nem tűri el a simlit, a zugügyvédeket, flegma nyikhajokat. A NAV elnöki széke nem tűri el a korrupciós vádat, tök mindegy, hogy az megalapozott vagy sem. Ez a pozíciótévesztés, ahol keverik a posztot az emberrel, aki betölti, ez gátolja meg bárkinek is a lemondását. Mert a kinevezettek úgy képzelik, hogy az a szék mindig is hozzájuk tartozott, csak a költözködés során bekerült a parlamenti patkóba vagy a Széchenyi utcába vagy akárhova. És amíg a szú szét nem rágja, addig az ő széke marad.

Hát nem. Elnöknek, miniszternek lenni kitüntetett feladat, amelyre érdemesnek kell lenni. Különben vállalhatatlanabbnál vállalhatatlanabb arcok jönnek, akik teljes joggal kérik ki maguknak a távozás lehetőségét, ha egyszer náluk jóval gázosabb arcok is pozícióban maradtak.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.