Elszállt a Fidesz-politika lelke. Értékközösség helyett érdekközösséggé vált. Generációk csapnak össze a nagyobb befolyásért, javakért dúló harcban. Szűk nadrágosok, luxusmárkák divathuszárjai, autóbolondok teszik hiteltelenné a nemes célokat. Önjárókká váltak a termékmenedzserek, beleszédültek fontosságukba a kommunikátorok.
A jobboldali sajtó élenjárói keserűen igyekeznek leírni mindazt, ami térfelükön történik. Pedig csak töménnyé vált, ami eddig hígítva, különböző körítésekkel volt tálalva és a voksokkal mérve sikerként lehetett elkönyvelve. Amit 2010 óta kiiktattak, hatalmi érdekeikre való tekintettel módosítottak, átírtak, akadálymentesítettek, és visszakézből pofán csaptak, az ütött vissza. Az új stáblista szereplői fognak fel minden szemrehányást.
Azoktól, akik a baljós jelekre fel sem kapták a fejüket, eszükbe sem jutott, hogy a kétharmad úthengere rossz útra tévedt, hogy a kontroll nélküli politizálás a legváratlanabb pillanatban kaphat gellert. Látva a bajt, korrekcióért kiáltanak, cserét sürgetnek, nosztalgiáznak. Mintha nem találkoztak volna a folyamat nagyon is feltűnő állomásaival, nem hallották volna a fülsüketítő csörömpölést a közpolitika porcelánboltjában. Gondolom, most is azzal áltatják magukat, hogy csak a régi rossz tört cserepeire, a jó pedig azért érkezett válságos szakaszba, mert a főnök rossz társaságba került.
