galéria megtekintése

Lehetne higgadtan, tárgyilagosan

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 22. számában
jelent meg.

Vámos György

Szakály Sándor, a magyar kormány által létrehozott és közvetlenül ellenőrzött Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója nemrég ezeken a hasábokon ezt írta: „…huszonöt esztendővel a rendszerváltoztatás után érdemes lenne a »népbíráskodás tisztességével« is foglalkozni, és véleményünk megfogalmazása során a tényekre is figyelmet fordítani.” Vizsgáljuk meg tehát a tényeket.

1944. december 21-én ült össze Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés, amely kormányt is választott. Az 1939. évi II. tc. 141. §-ában foglalt, a kivételes hatalomról szóló rendelkezést alkalmazva az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet hozott a közalkalmazottak igazolásáról, mely a Magyar Közlöny első, 1945. január 4-i számában jelent meg. Február elején hozták létre a népbíróságok és népügyészségek rendszerét, hogy „mindazok, akik a magyar népet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak, mielőbb elnyerjék büntetésüket”. Májustól ezt a rendeletet is módosították. Az eljárás alá vont személyek sorsát több hatóság párhuzamos hatásköre, a jogszabályok bizonyos részleteinek a tisztázatlansága, a pártok érdekérvényesítése, a bizottsági tagok személyes ellenszenve vagy szimpátiája elég bizonytalanná tette.Mindezt tetézte a politikai rendőrség gyakran öntörvényű (elsősorban a kommunista párt vezetői által irányított) működése. A tisztázás sokáig elhúzódott, a folyamat soha nem került nyugvópontra, még 1947. június 19-én is a Minisztertanács napirendjére került ez a kérdés. 1956 után újra „felélesztették” a népbíróságok intézményét.

Kérdés, hogyan lehet ma, majd hét évtizeddel később, a konszolidált Európa biztonságában megítélni az akkori, szinte minden elemében vitatott döntéseket? És minek alapján minősítsünk ma egy másik korban, más nemzetközi viszonyok között hozott döntéseket? Ma valószínűleg nem végeznének ki a német fasizmus mellett kiálló háromezer embert Belgiumban, négyszázat Dániában és négyezret Franciaországban. Nürnbergben 658 halálos ítéletet hoztak, s a különböző német megszállási övezetekben több millió személy ellen folytattak eljárást.

 

Szakály felidézi, milyen körülmények között született meg a népbíráskodásról szóló miniszterelnöki rendelet, majd törvény. „Nem szuverén, független állam foglalta törvénybe azon jogszabályokat, amelyek visszaható hatállyal bírtak? Nem. Szerény ismereteim szerint egy megszállt ország a győztesekkel kötött fegyverszüneti megállapodásban foglaltak szerint járt el.” Ez igaz, de a lényegen nem változtat. Arra még jó sokáig kellett volna várni, hogy véget érjen a megszállás, megkössék legalább a fegyverszünetet, választást tartsanak, és egy legitim kormány megválassza a tapasztalt, kipróbált bírókat.

Milyen volt a közhangulat? Senki nem bízott a másikban, mert nem lehetett tudni, mikor, mit követhetett el: beárult valakit, eltulajdonította egy zsidó holmiját, beköltözött egy számára ismeretlen ember lakásába stb. Az emberek többsége persze tisztességes, de egy végtelenségig felfokozott hangulatban, a bizonytalanság és a bizalmatlanság éveinek a vége felé ez nem volt eléggé nyilvánvaló. Talán arra is jó lehetett a népbírósági procedúra, hogy tisztázódjon hamarabb: ki a valódi bűnös. Mert a történelmi igazságtétel és a népbírósági ítélet sok esetben igenis egymásra talált. A népbírósági eljárások késői felülvizsgálata csak arra szolgálhat, hogy megzavarja a mai emberek életét, átértékelje a történteket. Nem volna ez baj, ha nem lenne az egésznek aktuálpolitikai vetülete. Ha nem várnák a mai zavargók és bátorítóik, hogy szabadon bele lehessen taposni másokba. Lehetne persze higgadt, tárgyilagos elemzéssel megállapítani a népbíróságok által elkövetett hibákat, tévedéseket, bűnöket. Lehetne felmenteni a jogtalanul elítélteket. De kérdés, itt van-e ennek az ideje. Épp a rehabilitációk, látszatrehabilitációk keltenek indulatokat. Ne legyünk naivak. Az eredmény sosem lesz „igazságtétel”, megnyugvás és közmegegyezés. Csak az, hogy az akkori helyett a jelenlegi kurzus akarata érvényesül.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.