Emberpróbáló időket él a hazai energiatakarékosság ügye. Emlékeim szerint Matolcsy György alkalmazta először, még ellenzéki civilként a „demagógia haladóknak” című kiadványában azt a tételt, miszerint az energiatakarékosságnak minden körülmények között legyünk feltétlen hívei, és az erről szóló közlésekben minél többször szerepeljenek százmilliárdok. Hisz az nem kerül semmibe. E tételt teljesítették ki a Fidesz különböző választási programjai, a rezsigyűlések, Németh Lászlóné vagy utódja, a beiktatásakor zavarában nagyjából mindent beígérő Seszták Miklós. Bencsik János is, igaz, az államtitkár 2011-es regnálása során tényleg leesett néhány tízmilliárd szigetelésre.
A Fidesz-marketing e téren is nagyságrendhegyekkel erősebb a szocikénál. Pedig utóbbiak sokkal többet adtak a szégyentelenül lerobbant hazai épületek szigetelésére-felújítására, mint a Fidesz. Ám mintha szégyellték volna, egy épkézláb összefoglalót nem találtunk abból az időből. Akkoriban egy energetikai fejtágítón, ahol csak úgy dobálóztak a szakértők és a politikusok koncepciókkal, vezetéktervekkel, árkérdésekkel, kompenzációs mechanizmusokkal, egyetlen szó nem esett az energiatakarékosságról, amit az illetékes államtitkár azzal magyarázott, hogy „de hisz az természetes”.
Még mindig azt hisszük, hogy a Fidesz éjt nappallá téve küzd az energiatakarékosság ügyéért. Pedig frászt.
