Ügy pedig van bőven, csak a sajtó kapacitása lehet akadálya ezek előadásának. Joggal vethető fel, hogy ma már minden napra jut egy-egy botrányos hír, és talán a stiklik nagy száma is oka annak, hogy az elkövetők nem igazán félnek sem a jogi felelősségre vonástól, sem a botránytól. Sajnos az egyének közül valóban sokan meg fogják úszni. Az igazságszolgáltatás kapacitása véges, és ha akarna, sem tudna valamennyi eset végére járni (de nem is akar). Ma, az EU-s támogatások „kipörgetésének” hónapjaiban több a nyilvánvalóan korrupciós ügy naponta, mint ahány autólopás volt ama „üzletág” legszebb éveiben.
De a felelősségre vonást csak az egyéni elkövetők úszhatják meg. A jelenlegi vezető elit egésze biztosan nem, és a kormánypártok hatalmának biztosan vége lesz. A mostani helyzetben nagyon sok a bizonytalanság, de ez az egy egészen biztos. Száz százalék.
Ha elég vizet öntünk bele, előbb-utóbb betelik az a pohár, kicsordul a víz belőle. Senki nem tudhatja, hogy mikor jön el ez a pillanat, de biztosan eljön. Ami most megy, az nemcsak legmagasabb szinten szervezett ordenáré lopás, hanem a társadalom (nép, nemzet, emberek) nyílt megalázása is. Ezt pedig a legmegalkuvóbb, legkiszolgáltatottabb társadalom sem viseli el örökké. Mint ahogyan az a szerencsétlen nő, aki sok félresikerült kapcsolat után belefut egy először sokat ígérő, de aztán minden addiginál kínzóbb, megalázóbb kapcsolatba, hosszú-hosszú ideig tűr. Aztán vagy jön a csúnya válás, vagy extrém esetben a nagy kés a részeg, erőszakos férj mellkasába.
Sok buta ellenzéki politikus sulykolja, hogy az emberek így félnek meg úgy félnek. Aztán csodálkoznak, ha tényleg félnek tiltakozni. Pedig félnivalója igazán csak a kormányzó elitnek van – a csúnya válástól (a súlyos választási vereségtől) vagy a konyhakéstől (lázadástól). Azt hiszem, az okosabbak ezt tudják is.
Azt, hogy a fordulat mikor következik be, nem tudhatjuk. A Fidesz elnöke azzal ijesztgette az ország nagyobbik részét, hogy ők még 30 évig itt lesznek. Margaret Thatcher viszont egyszer azt mondta, hogy a szocializmusnak akkor van vége, amikor elfogy a lopott pénz. Ez nálunk hat év múlva fog elkövetkezni, akkorra fogy el a következő uniós ciklus 12 000 milliárdja. Az a pénz, ami létfontosságú ennek a megrothadt rendszernek a fenntartásához. A világ összes Habony Árpádja sem lesz elég, ha nem lesz már ez a pénz. Nem lesz miből kifizetni a csatlósokat, pl. Farkas Flórián híveit a roma önkormányzatban. Nagyobb baj, hogy nem lesz miből szerény gazdasági növekedést kistatisztikázni és úgy-ahogy kordában tartani az államháztartást. A 12 000 milliárd forintból ugyanis legalább egy lopott nyugdíjpénztárnyi vagyon visszacsorog adóként, járulékként az államkincstárba. Így most még a nyereség dupla: hatalmas pénzeket lehet ellopni, és közben a költségvetés is stabilnak látszik. Pár évig megint megspórolhatók a valódi reformok.
Tehát legfeljebb hat évet kell várni. De mindenkinek jobb lenne, ha hamarabb jönne el a válás ideje. A Fidesznek azért, mert így talán megúszná a társadalom által belevágott konyhakést, a durva véget. 2018-ban még leléphetne egy csúnya válással. Magyarországnak pedig azért, mert évtizedekig nem lesz újra olyan lehetősége, mint a mostani uniós támogatások. Ha 2018-ban felelős kezekbe kerülnének ezek a pénzek, legalább egy kis töredékét ésszel, értelmesen használhatnánk fel. Ezért nem tehetünk mást, mint folyamatosan elmeséljük az újabb és újabb történeteket a hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb korrupciós esetekről, és folyamatosan emlékeztetjük magunkat, hogy félni nem nekünk kell, hanem nekik.
A szerző az LMP elnökségi tagja
