Az írás a Népszabadság
2015. 10. 13. számában
jelent meg.
– Hallottad, hogy dr. Zöld tart ma előadást? – fordult a tágas előtérbe lépő Z.-hez a neves gazdasági szakértő. Z. olyannyira tudta ezt, hogy néhány perccel korábban volt szerencséje meghallgatni dr. Zöld egyik remekbe szabott anekdotáját a folyosón.
– Tartasz referátumot? – kérdezték többen Z.-től.
– Fogalmam sincs – válaszolta, magában hozzátéve: egyelőre örülök, hogy nem az előzőleg belengetett Zalaszentgrótra kellett menni, hanem maradhattam Pesten.
– A benzinkútnál elolvasom a cikkedet! – veregette hátba Géza Z.-t, aki kétes dicsőségként könyvelte el, hogy aznap megjelent kolumnás írása ennyire elmélyült figyelemre számíthat.
A tanácsterem és előtere a dicső múltat idézte, a több száz fős megbeszélések időszakát. A kezdésre várakozók igyekeztek dinamikusan telebeszélni a most már feleslegesen nagy helyiséget. A fal mentén sorakozó asztalokon fémtálakban várt fogyasztóira az ebédre szánt töltött káposzta.
A beviharzó Főnök szót adott dr. Zöldnek, aki nem kertelt, rögvest radikális tőkeellenes programot hirdetett első osztályú kétsoros öltönyében. Kritizálta a jogfosztás mindennapossá vált gyakorlatát is, példaként hozva fel a díjbeszedő packázását saját birtokán.
Z.-nek odasúgta a mellette ülő gazdasági szakértő, hogy neki kifejezetten tetszik, amint dr. Zöld a gazdasági helyzetelemzés során nem hagyja magát zavartatni a tényektől. Egy fiatal képviselőaspiráns szerint dr. Zöld miniszter akar lenni, csak még nem döntötte el, kinek a kormányában.
Az expozé utáni első megszólaló, biztos, ami biztos, a Főnököt dicsérte. A második úgy látta, dr. Zöld környezetvédelmi javaslatai annyira jók, hogy már benne is vannak a pártprogramban. Z. nem emlékezett arra, hogy dr. Zöld bármit mondott volna a környezetvédelemről. A harmadik, aki dr. Zöld után a második legértékesebb öltöny tulajdonosa volt a teremben, egyetértett a radikális baloldali fordulattal. Az egyik régi vezető szerint viszont nem azt kellene méricskélni, mennyire vagyunk balra, hanem azt, hogy érdekel-e még bárkit, amit mondunk. Ez a teremben sem volt egyértelmű, nem kevesen böngészték ugyanis a vita alatt az online karácsonyi ajándékkatalógusokat.
Dr. Zöld látszólag válaszolt a felvetésekre, valójában zavartalanul folytatta gondolatmenetét. Víziója részeként negyedmillió embert készült gátépítésre vezényelni munkahelyteremtés céljából. Arra a közbevetésre nem reagált, mi lesz a munkásokkal azt követően, hogy a gátak felépültek.
Mikor dr. Zöld távozott, néhányan az előtérbe szivárogtak és ebédelni kezdtek, megérezve, hogy ennek a délelőttnek nem lesz egyhamar vége.
A teremben maradók körében a vendég mondatai nyomán kirajzolódtak a belső viszonyok. Dr. Zöld a Főnök mellett ülve fejtette ki nézeteit, tehát aki a Főnököt támogatja, az egyetért vele. Aki vitatkozott dr. Zölddel, a Főnökkel ment szembe.
A csendes unalom hamarosan fagyos várakozásba váltott. Egy óvatlan megszólaló ekkor vetette fel, hogy előbb esetleg beszéljék meg, mit értenek tőke alatt, csak utána döntsék meg.
A Főnök az asztalra csapott: – Nem értitek?! Küszöbön áll a kampány. Ígérnünk kell! A kormányzás más helyzet, ne azzal foglalkozzatok!
Erre az ajándékkatalógusok böngészői is felkapták a fejüket. Ha olyan rossz a helyzet, hogy a kormányzással többé nem kell foglalkozni, akkor ideje utánanézni a befutóhelyeknek. Mielőtt még a végén káposzta se marad.
