Komoly felfedezések olvashatók a Heti Válaszban azt üzenve: a politikai elit pár letűnt figuráját szárnyai alá veszi az üzleti élet, sőt néha még az aktuális hatalom is. Az írás gyanús összeborulásokat sejtet, amelyek okkal alapozzák meg előítéleteinket, mi több, indulatainkat. A célkeresztben Kuncze Gábor és Kóka János története – az egyik az OTP bolgár leánybankjánál felügyelő-bizottsági tag, a másik vállalkozását is segíti az OTP, de ez semmi – az állam is. Kuncze nevéhez messze hangzó disznóságok nem fűződnek, viszont olyan, pozitív értelemben megjegyezhető karaktere volt húsz évig a közéletnek, amiből manapság mintha jóval nagyobb volna a kereslet, mint a kínálat. Két nyelven beszélő szakközgazdász. Kóka vitatható politikai szereplése előtt sikeres üzletember volt, mostani vállalkozását széles külföldi érdeklődés kíséri, komoly haszonnal kecsegtet, ha a minapi, kormánynak gazsuláló, hálatelt interjúja nekem nem is volt rokonszenves.
Mi legyen velük? Elképzelhető, hogy a liberálisok és a szocialisták szétázott világában nem arat osztatlan elismerést mozgásuk, a kurzus bandériuma pedig megerősítést nyer hitében: le velük! Az oknyomozás névsora féloldalas, hiszen a jelenlegi kormány potentátjai közül is többen kaptak hasonló mentőövet annak idején. Tehát indokolt a csapatba venni a hazai banktőke egyik reprezentánsát is, aki lám, régóta két kapura játszik. A cikkből azt is megtudjuk, hogy egykoron Kuncze és Medgyessy társaságában síelt a pénzember, amiből „persze nem következik, hogy az OTP vezére buktatta meg Orbán Viktort, ám tény, hogy (...) Kuncze 2011 óta felügyelő-bizottsági tag az OTP bolgár leányvállalataként jegyzett DSK bankban”. Mivel ezzel egyik fél sem dicsekedett, a szerző levonja a konzekvenciát: aligha lehet másról szó, mint a politikusi tevékenység utólagos honorálásáról.
Térdig süllyedünk a sárba. Amennyiben az egyoldalú névsor a szemközti fertályról kiegészül, jelentős létszámú csapatmozgás konstatálható az elvtelennek minősíthető összefonódások terepén – automatikusan bővül a politika és az üzlet piszkos paktumainak példatára. A hamis értelmezés lehetővé teszi, hogy összemosható legyen minden mindennel, a korrupciós lavina eggyé váljon megajánlott fb-tagságokkal, ígéretes vállalkozások támogatásával, pusztán azért, mert alanyai befejezték (szüneteltetik?) politikusi pályájukat. A mai abnormális közhangulatra rímel a mondandó, ezért csupán halk rebegés a néhány ellenérv bevett külföldi gyakorlatról, rutinról, kapcsolati tőkéről, potenciális profitról, hát még valamiféle éteri értelemben vett elismerésről, segítségről közvetlen érdek nélkül. Pedig a megannyi kapkodva összefércelt hálóból ki lehetne szálazni jó néhány ilyet, s természetesen olyat is. Mindkét térfélről. Segítségével talán elsajátítható lenne a differenciálás képessége, amelynek hiánya ma a teljes közéleti arénát sújtja.
