Van nekünk – nyilván az általános bürokráciacsökkentés jegyében – egy Miniszterelnökséget vezető miniszterünk. Munkahelyének elnevezése, a Miniszterelnökség olyannyira hungarikum, hogy németre, angolra és franciára is csak miniszterelnöki hivatalként fordítható, még inkább indokolttá téve a kérdést: ha a Miniszterelnökséget Lázár János miniszter vezeti, akkor tudja valaki, mit vezet vajon a miniszterelnök? (Ezt csak azért vetjük fel így, mert a Miniszterelnökség saját szervezeti és működési szabályzata alapján a Miniszterelnökséget a miniszterelnök irányítja – akkor viszont mit csinál voltaképpen Lázár?)
A Miniszterelnökség, ahol ezek szerint Lázár János is csak az egyik főnök a sok közül, egyebek mellett a kormányzati munka összehangolásáért felelős, vagyis ott főzik ki mindazt, ami a kormányban – és áttételesen az országban – történik. A nemzet második számú vadásza – vagy az első, ezt Lázár úr beszélje majd meg Semjén Zsolttal – pedig többek között arról nevezetes, hogy munkamániás, és a csuklóján feszülő antik karóra sajátos időszámítás szerint jár: azon a törvényben lehetővé tett 8 órás munkaidő újabban csak 10 vagy esetleg 12 óra alatt telik le. Lázár miniszter természetesnek veszi és megköveteli beosztottjaitól, hogy különösen fontos munkájuknak naponta legkevesebb tíz órát szánjanak.
A nemzet szolgálatában természetesen botorság a másodperceket számolni, az viszont talán Lázár miniszter figyelmét sem kerülte el, hogy a már az Orbán-kormány időszakában, vagyis a Miniszterelnökség (és Lázár János) tevékenységétől korántsem függetlenül megalkotott új Munka törvénykönyve konkrétan évente legfeljebb 250 órányi rendkívüli munkavégzést engedélyez.
