Lázár János szerint a „gyors magyar növekedés” forog kockán, szükség lenne ezért egy gazdaságfejlesztési tervre, hogy a bővülés „2 százalék fölött maradjon”. Gazdaságfejlesztési terv kell? Öt év kormányzás, a Széll Kálmán Terv 1. és 2., a Nemzeti Konvergencia Program, az uniós pénzesőt szétterítő Gazdaságfejlesztési Operatív Program után? Mi a gond? Magyarország nem teljesít jobban? Mégsem mi vagyunk Európa éltanulói?
Az a szomorú helyzet, hogy Lázárnak lényegében tökéletesen igaza van. Az Orbán-kormány regnálásának öt évéből egyetlen esztendőben, a tavalyi választási évben volt 2 százalék fölött a GDP növekedése, a korszak átlaga az 1,3 százalékot sem éri el, vagyis nincs mit stabilizálni: először egy észlelhető és fenntartható növekedési trendet kellene felmutatni (furcsa leírni, de ilyesmi utoljára a Medgyessy–Gyurcsány-kormánynak sikerült 2002 és 2006 között).
Az egy főre jutó GDP-t tekintve 2006 óta nő a különbség az uniós átlag és a magyar szint között, méghozzá a 2010-es kormányváltás óta is töretlenül – miközben Lengyelország, Csehország és Szlovákia is mutatott némi fölzárkózást –, miközben mi még a 2 százalékkal is csak a lemaradásunkat konzerválnánk. Az átlagkeresetünk nemcsak az EU átlagos szintjéhez, hanem még a régiós versenytársakhoz viszonyítva is reménytelenül leszakadt. Egyetlen területen mutattunk kiemelkedően magas számokat: nálunk nőtt a leggyorsabban és immár túllépte az egyharmadot a szegénységben élők aránya.
