– Ha kell, holnap reggelig itt állok, de juszt se kérek bocsánatot!
Majd a tettetett közöny.
– Ha titeket nem érdekel, hogy itt szenvedek a sarokban, akkor ti sem érdekeltek engem, elnézegetem én akár órákig is a pókot meg azt a fura, kék foltot, ami leginkább egy félbevágott polipra hasonlít.
Az unalommal egyenes arányban nőtt aztán a belátásra való törekvés.
– Mégse kellett volna ellopni a szomszéd néni tyúkja alól a tojást, még akkor se, ha anyánk nem adott két forintot, hogy vegyünk tőle, de hát mit tegyünk, amikor úgy imádjuk a kristálycukorral kikevert tojássárgáját, az egyetlen édességet, ami hétköznapokon is könnyen elérhető, miközben a vasárnapi kakaós sütire meg nagyanyánk túrós lepényére, szilvás buktájára, olykor Kossuth kiflijére várakozunk napokig.
Nehéz volt megtalálni azt a pontot, amikor már eleget vezekeltünk bűneinkért, de azért önérzetünk java része még megmaradt, s inkább okosnak mint megalázottnak érezve magunkat, nyugodt lélekkel mondhattuk vagy darálhattuk el, hogy „bocsánatot kérek, többet nem leszek rossz". Mi is, anyánk is tudta jól, hogy ez ebben a formában így persze nem igaz, de megkaptuk a megbocsátást, s könnyű lélekkel mehettünk játszani újra a ház elé, ahol a többiek már epedve vártak minket a tollasütőkkel vagy a behorpadt, de azért rúgni még nagyon is alkalmas gumilabdákkal.
Nem gondoltuk volna anyánkról, mekkora nagy lázadó, amikor csak azzal a feltétellel ereszt ki játszani, ha kimondjuk a bűvös mondatot: bocsánatot kérek. Márpedig a fideszes Tényi István, a „legnagyobb magyar feljelentő” logikája szerint éppen ezt tette. Ő ugyanis most azért jelentette fel a Teleki Blanka Gimnázium igazgatóját, mert Pukli István március 15-én azt követelte, hogy Áder János és Orbán Viktor az állam nevében kérjen bocsánatot az elmúlt hat évben megfélemlített és megalázott emberektől. Szerinte Pukli ezzel Magyarország államfőjét és kormányfőjét az alaptörvényben meghatározott jogkörében kívánja akadályozni, a munkabeszüntetések az egész ország életét kívánják megbénítani, és az ezzel való fenyegetés megvalósítja a lázadás előkészületének bűntettét, ami egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Az egzotikum kedvéért játsszunk el a gondolattal: miért is ne lehetne bocsánatot kérni? Emberi gesztus lenne annak belátása, hogy valamit nem csináltunk jól. Tévedtünk, elnézést. Bocs. Holnaptól majd jobban csináljuk. Nem kellene brutálban tálalni, miszerint „elkúrtuk, nem kicsit, nagyon”, a beismerésnek jóval lightosabb formájával is beérné a pórnép. Tévedésünk belátásához bátorság és erő kell, a bocsánatkérés kimondása jellemes tett – tudjuk jól a népmesékből.
Annak homályos ígéretével, hogy „többet nem leszek rossz” – saját életünkből merített tapasztalataink okán – ezúttal eltekintenénk.
