Csőcseléktől hangos Európa – mondhatnánk az iszlám- és bevándorlásellenes Pegida és más szélsőséges mozgalmak által szervezett tüntetéseket látva. Ezek ugyanis rendre atrocitásokba torkolltak az elmúlt hetekben. A minősítés azonban így nem volna igazságos: csalódott és félelemmel teli embereket látni Európa utcáin. Fiatalokat, akik nehezen találnak munkát, időseket, akiknek radikálisan csökkent a nyugdíjuk, és a menekültektől néha okkal, de inkább alaptalanul tartó állampolgárokat. Embereket, akik csalódtak a mainstream pártokban.
Ezt ismerték fel a szélsőjobboldali, radikális és euroszkeptikus pártok, amelyek régen nem látott népszerűségnek örvendenek Európa-szerte. Csakhogy ezek a tömörülések valami ellen, és nem valami mellett jöttek létre. Ellenséget adnak a szorongóknak, ez az erejük. Azzal tettek szert jelentős támogatottságra, hogy kihasználták a menekültválság okozta problémákat, valamint az Európai Unió hónapokig tartó tétlenségét. Azt hirdetik, hogy ők viszont rendet raknak a vén Európa háza táján. Könnyen mondhatják, nem övék a felelősség.
Sokan szeretnék azt hinni, hogy a szélsőséges pártok majd gyorsan és fájdalommentesen megoldják a menekültválságot vagy éppen az elszegényedés problémáját. Ezek a tömörülések azonban csak látszatalternatívákat kínálnak. Közben azokat az értékeket, így például a szolidaritást ássák alá, amelyek az európai demokrácia pilléreit jelentik.
