Orbán Viktor 2006-ban igen határozottan választási csalásra utasította a pártját. Pontosabban arra, amit ő és a pártja választási csalásnak minősített és az Országos Választási Bizottság is elítélt 2002-ben, az előző országgyűlési választásokon. Azt minősítették így, ha egy párt (2002-ben a települések egy részében az MSZP) aktivistái a szavazás napján felkeresik azokat, akikről úgy tudják, hogy még nem szavaztak, és az ő szimpatizánsuk. Ásotthalmon is, Tatán is hangfelvétel készült arról, hogy Orbán kiadta a parancsot: mindenkit, akit Fidesz-szavazóként ismernek, személy szerint, házról házra fel kell keresni, és el kell cipelni a szavazófülkébe. Ha ez nem választási csalás, akkor Orbán 2002-ben rágalmazott; ha az, akkor meg csalásra bujtott fel.
Ma már ez a kérdés nem kérdés, mert nincs kampánycsend. Ha nincs, akkor nyilván a szavazás napján is lehet bárkit szervezetten agitálni. A szervezett szállítás tilalmát is a kampánycsendről szóló 41. § tartalmazta a választási törvényben. A kampánycsenddel együtt ez a tilalom is megszűnt. Novemberben olyan törvénymódosítást fogadtak el, természetesen egyoldalúan és puccsszerűen, amely kifejezetten megengedi a szervezett szállítást, ha nem nagy busszal, csak kicsivel, avagy személygépkocsival végzik. Ezzel a láncszavazás gyakorlatilag leleplezhetetlenné és büntethetetlenné, tehát a szavazás titkossága megtörhetővé vált. Ami a kocsiban történik, senki más nem látja, tehát ellenőrizni lehet, hogy a szervezett szállításba bevont emberek arra szavaznak-e, akire a szervezett szállítók akarják.
A választási szabályok könnyű sérelmeiből ily módon súlyosak lehetnek, és ezt Orbán tudatosan tette lehetővé és büntethetetlenné.
