Vlagyimir Putyin április 22-én, egy hónappal a Krím lenyelése után több mint háromszáz újságírót tüntetett ki. Sokan katonai érdemrendeket kaptak, páran egyenesen olyat, amilyet hadvezéreknek szoktak odaítélni, például az Alekszandr Nyevszkij-érdemrendet, de akadt, aki a hírszerzők körében népszerű Haza Szolgálatáért valamelyik fokozatát viselheti ezentúl büszkén a zakóján. Illetve nem viselheti, merthogy titkos rendeletről van szó, az orosz sajtó is csak jó két hét késéssel szerzett róla tudomást.
Bár az MTI moszkvai tudósítója akkor rendben beszámolt róla, Magyarországon a dolog nem vert különösebb hullámokat. Mi itt nyilván hozzá vagyunk már szoktatva, hogy a politika csahos kutyáinak olykor megsimogatják a buksiját, és vetnek nekik a koncból, aki meg nem ugat együtt a kórussal, annak felkopik az álla. A nyugati lapok egy kicsit jobban meghökkentek, de nagyon ott sem lepődtek meg: az orosz sajtó derékhada hónapok óta őket vádolja hírhamisítással, hát persze hogy Putyin – ahogy az indoklásban szerepel – az objektív tájékoztatásért adta a kitüntetéseket, mi másért.
Az orosz közvélemény zömének fogalma sincs arról, hogy az éremnek van másik oldala is, a véres ukrajnai események korántsem varrhatók kizárólag a kijevi politikusok és a szélsőséges Jobb Szektor fegyveres hordáinak nyakába. Elsikkadt Putyinnak az a beismerése, hogy a Krímben valóban orosz kommandósok voltak a „kis zöld marslakók”, akik megszervezték a félsziget „önkéntes” csatlakozását Oroszországhoz. Az orosz elnök most azt állítja, hátrább vonták csapataikat a két ország határáról – de ezt meg a Pentagon cáfolja, ott nem így látják, pedig nézik egész nap. A Kreml azt is tagadja – már megint –, hogy titkos akcióval lázítana az ukrán kormány ellen.
