galéria megtekintése

Különvélemény

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 18. számában
jelent meg.

Székely Sándor
Népszabadság

„Romabűnözés van.” Ez a mondat hangzott el a napokban, és nem egy jobbikos vagy fideszes politikus, hanem egy demokrata szájából. Mondott mást is, de a lényeg ez volt. Ez rossz szóhasználat, ami a magyar-cigány együttélés keserveinek leegyszerűsítéséből ered.

Ráadásul ez a gondolat – hozzon is bármennyi szavazatot – nem az, amit a magát újragondoló demokratikus oldalnak vallania kellene. Ezt talán inkább hagyjuk meg a magyar nácipártnak.

Mindezt annak megvallásával állítom, hogy magam is érveltem Pásztor Albert miskolci polgármester-jelöltsége mellett.

Na jó, de akkor most miről beszél ez az ember? – kérdezheti erre bárki.

 

Megmagyarázom. Először: a magyar közélet kimondva vagy kimondatlanul bár, de kezdi a cigányokat okolni az ország rossz gazdasági helyzete, a kiúttalanság, a rosszkedv miatt. Másodszor: valóban komoly keservek adódnak a magyar-cigány együttélés során. Ez a két tényező tragikusan és méltánytalanul fonódott össze.

Szögezzük le: nem a cigányság tehet arról, hogy nő a szegénység, a kilátástalanság. Arról sem, hogy nincsenek munkahelyek, nincs érdekvédelem, arról sem, hogy lassan kivándorol mindenki, akinek egy csöpp esze van. Nem ők tehetnek arról, hogy nincsenek Magyarországon beruházások. Nem ők tehetnek arról, hogy Orbán Viktort csak a kétmillió szavazója érdekli. Nem ők tehetnek arról, hogy a fejlesztési pénzek ezermilliárdjait vagy rosszul használják fel vagy/és ellopják. Nem ők tehetnek arról, hogy Miskolcon, ahogy az ország egészében sem, immár huszonöt éve nem találta ki senki, hogy mégis, mit kellene tenni. Magyarország huszonöt éve sodródik valamerre, az elmúlt öt évben viszont bizonyosan a szakadék felé. Ehhez a magyarországi cigány embereknek, cigány közösségeknek semmi közük.

Magyarországon a cigány kisebbség java része kétségbeejtő helyzetben van. A rendszerváltás a roma közösségeknek akár esélyt is jelenthetett volna a szegénységből való kitörésre, de inkább csak nyomort, keserűséget, megaláztatást hozott. Nem voltak rá felkészülve. Miként a magyar társadalom egésze sem. Ahogy arra sem, hogy a pártok – tisztelet a nagyon kevés kivételnek – kizárólag megvásárolható szavazatokként gondolnak rájuk, no meg lenyúlható uniós milliárdokként.

A romákat senki sem védte meg, sem a közülük kiemelkedő értelmiségi elit, sem a jogvédők, és egyetlen párt sem. Senki nem tudta megvédeni az éhbérért robotoló, maguk előtt csak célt sem látó, a társadalom által a leginkább megvetett munkát végző cigány embereket, és nem tudta megvédeni (önmaguktól sem) a végtelen nyomorban lévő, a mindennapi megélhetéséért bármire képes, kisebb-nagyobb bűncselekményekből megélő, a többségi társadalomból kitaszított romákat sem.

A Jobbik kitört a már huszonöt éve pufogtatott frázisokból, s nyolc év kemény munkájával elérte, hogy a társadalom egy jelentős része – félreértés ne essék: nem csak a jobbikos szavazók! – azt gondolja, hogy a cigányok lopnak, csalnak. Mondják ezt akkor, amikor ma Magyarországon a mindennapok részévé vált a mutyi, a hamis szerződés, a közbeszerzési csalás, az uniós pénzlenyúlás. Egy kilométer autóút megépítésekor több pénz tűnik el kézen-közön, mint amennyit azok a szegények loptak el hosszú évek alatt, akik nem tudtak másképp megélni.

Ó, nem csak a romák lopnak Magyarországon! És mindenki tud róla. Csakhogy az nem számít. Mert azt az államtól, az EU-tól, a gyártól, a közösségtől lopjuk, nem pedig „Mari nénitől”. Persze ha kiderül, az kínos. De kacsintunk egyet.

Jó, jó, de hogy jön ide Pásztor Albert? Ő is cigánybűnözésről beszélt, nem?

Nem. Ő azt mondta – még miskolci rendőrkapitányként –, hogy bizonyos elkövetési formákat szinte kizárólag romák csinálnak, míg másokat (a súlyosabbakat) pedig nem romák. És ez Miskolcon valóban így van. A cigány emberek inkább ételt, fát lopnak, kisebb betörésekben vesznek részt, és igen, mivel már több mint húsz éve a társadalmon kívül élnek, van olyan hely Budapesten és vidéken is, Miskolcon bizonyosan, ahová még nappal sem szívesen lép be az ember. Ezt nem lehet hagyni. E mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ennek véget kell vetni. De tudni kell, hogy ez nem azért van, mert cigányok, hanem azért, mert idejuttattuk őket. Mi. Közösen.

Aki azt mondja, cigánybűnözés van, olyan útra lép, amelyre rendes ember nem teszi rá a lábát. Aki a tényeket sorolja, és a problémákra az érintettekkel közösen keres tiszta szívvel megoldásokat, a helyes utat választja. Az igazság kimondása nem lehet bűn, még akkor sem, ha olykor fáj. De a fájdalomból, ha fel tudja dolgozni az ember, fakadhat öröm. Az igazságot hamisan értelmezni, ordas eszmékre kacsingatni viszont gyalázat, aminek tragédia a vége.

Ha a volt rendőrkapitány a kampányában nem kitelepítésről, hanem integrálásról beszél, ha új irányt ad Miskolcnak, ha együttműködik a helyi cigány szervezetekkel és velük egyeztetve próbálja Miskolcot újra élhetővé tenni, akkor Pásztor Albert jó polgármester lehet. Mivel erről eddig még nem beszélt, nem tudjuk, mit is akar Miskolcon.

A Szolidaritás Mozgalom és az Együtt mindig keresni fogja az igazságot. Azt, ami előrevisz. Még akkor is, ha fáj. Akkor is, ha ez nem hoz azonnali szavazatokat.

* A szerző az Együtt társelnöke.

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.