Különös szilveszter

De nem zártam be az ajtót, lakótársaimnak e mulasztás nyomán módja nyílt úgy rám rontani, amikor meghallották a főcímzenét, ahogy a tetszőleges baloldali ront rá az ő tetszőleges (leginkább természetesen pont hogy zsigerileg nemtetszőleges) nemzetére a derűs hétköznapokon. Agresszíven léptek fel, számat kifeszítették, nyelvem alá a megszállási emlékmű sziluettjét idéző tablettát helyeztek, ezt követően lerángattak a harmadikról, hogy akkor most megyünk. És akkor nem is annyira mentünk, mint inkább vittek, közben pedig próbáltak nyugtatni, hogy nem lesz semmi gond, az anyag közvetlenül Harrach Péter dílerétől van, nincs felütve egyáltalán csicska MDMA-val, ellenben színtiszta KDNP az egész. Ekkor a már említett gyanakvásom: elaludt, s ez kisvártatva ugyancsak óriási hibának bizonyult (hiba 2.).

Talán mondanom sem kell, hogy valahol a zsidó negyedben járhattunk, édes istenem, hát hol máshol, nyilván, amikor következőleg magamhoz tértem, és már jócskán elmúlt éjfél. „Ötropi a komplett, kettőfél a mónika!” – súgta a fülembe a tizenévvel ezelőtti árakat egy tizenévvel ezelőtt talán még teljes, mára azonban jócskán hiányos fogsor a pultnál, de én inkább Stolichnayát kértem jéggel, citrommal, és próbáltam rájönni, mi történik körülöttem, hullámzott minden, NSZK-tévéfilmet láttam exminiszterelnökökkel szelfiző tini lányokat, de nagyon fájt. „Büszkeség és ballib élet!” – kiáltotta egyszer csak DJ Gyurcsány, mire legalább 150 bespurizott DK-s kisnyugdíjas hangorkánja válaszolt, és akkor elindult a Coco Jambo, én pedig felolvadtam az embermasszában, és úgy üvöltöttem, teli torokból, hogy a Nagy-Magyarország alakú rántott kokain legyen magukkal, boldog új évet, jövőre találkozunk!