Az egyik felvételen a lengyel jegybank elnöke beszélget a belügyminiszterrel. A fő téma: miként segíthetne a bank a kormányon, hogyan lendíthetné fel a gazdaságot, hogy a jövőre esedékes választások előtt pár hónappal a polgárok már azt érezzék, valóban jobban megy nekik. Egyébként – állapították meg – a jobboldal nyer, és a beruházók elmenekülnek az országból, megáll a lengyel gazdaság fejlődése.
A két férfiú azonban meglehetősen szabadszájúan beszélt. A jegybankelnök az aktuális pénzügyminiszter leváltását követelte, közben utalt annak zsidó származására.
Azt is feltételként szabta meg, hogy változtassák meg a jegybanktörvényt, különös tekintettel a monetáris tanács tagjainak bebetonozott státuszára. Mindkét követelmény teljesült. A másik szalagon az akkori közlekedési miniszter a pénzügyminiszter-helyettes közbenjárását kérte felesége adóügyeinek rendezésére.
A média a beszélgetések nyelvezetén és az alku tényén akadt fenn, ahogy az ellenzék is.
A kormány a kiszivárogtatáson, amit puccskísérletnek minősített. Két embert már letartóztattak az ügyben. Érdekes lesz, ha megtudjuk, ki rendelte meg a lehallgatást, ki intézte, hogy felajánlják a médiának? Nem csodálkoznék, ha kiderülne: a kormánypárt belső konkurenciaharcáról van szó.
Tusk lengyel miniszterelnök azzal védte belügyminiszterét, hogy az ordenáré stílusban folytatott beszélgetés fontos országos ügyekről szólt, s ezért nem váltja le.
Akik az ügyet előkészítették, jól ismerik a bulvárvezérelt mai közéletet. A szélsőséges hangnem és a pikáns részletek könnyebben eljutnak az elbutított közvéleményhez, mint az elemzések, a következmények nyilvános mérlegelése. A komoly sajtó, a felelős tv-műsorok eltűntek a nyilvánosságból. Lengyelország vezető napilapjának példányszáma hat-nyolc év alatt a harmadára zsugorodott. A bulvárban szokásos alpári stílus, gyalázkodó érvelés diktál világszerte a politikában.
A lehallgatás általi leleplezés nem vezetett több demokráciához, jobb kormányzáshoz. A tisztulás elérhető néha kiszivárogtatott iratok segítségével. Lásd Pentagon-papírok, Nixon-szalagok. De ehhez felelős média, független bíróság és jó veszélyérzettel felszerelt kormánypolitikusok kellenek.
Lengyelországban pedig sikerülhet megtalálni a megrendelőket, feltárni a kukkoló politikai puccsok anatómiáját. Érdekes lenne.
