Amúgy most akkor veletek mi lesz ott az újságnál? Belehugyoztok jól évente a Habony Árpád meg a Kocsis Máté markába drogtesztileg? Vagy most akkor ki találta ki ezt a hülyeséget? Te, én el nem tudom mondani, milyen jó most már nekem, hogy nem ilyeneken jár naphosszat az agyam. Amúgy tegyed már a szívedre a kezed: te nem rühelled ezeket? Meg azokat? Meg úgy általában? Te például nem azért szurkolsz majd, amikor évente egyszer a Habony meg a Kocsis markába vizelsz, hogy hátha megy majd egy kevés arra a szép, finom anyagból készült öltönyükre is? Mennyibe kerülhet szerinted az öltönyük?
Nem demagóg vagyok, haver – én a demagógia hősi halottja vagyok. Engem az érdekel, hogy mikor jön el a perc, amikor elkapják ezeket hazafelé menet, érted, hárman, az mondjuk jó esetben három vasdorong. Igazad van, ütni senkit nem ütünk. Akkor egy adag jó kromofág az X6-osra? Ezeknek semmi veszélyérzetük nincsen? Ezek minden reggel beveszik az arroganciatablettát a reggeli kávéhoz, megkötik a fasza nyakkendőt, megcsókolják az asszonyt, azt’ adj neki, indul a verseny, borítsuk ki még jobban az országot? Ahhoz szerinted mennyire kell patkánynak lenni, hogy bezárasd a Kék Pontot itt a nyolcban, aztán meg gyerekeket akarjál mások előtt pisiltetni?
Ebből van elegem. Az idegből. Meg abból, hogy nem jön el az a perc, hogy ezek tényleg elkezdjenek félni, mert újra el lesz cseszve minden, mondjuk, újra jön valami nagy ötlet, és úgy csinálják majd megint, mint te két éve azzal a csajjal. Odasúgnak valamit ennek az ugyancsak romkész országnak, mit tudom én, hogy ide rezsidémon többet be nem teszi a lábát. És az ország megy velük, pláne utánuk a hálóba ezerrel. Nem tudom, hogyan csinálják, de megy a csaj. Pedig hát egyikük sem a Robert Redford. Igaz viszont, hogy az ország sem éppen a...
De amíg nem jön a kromofág vagy a macskakő, addig nagyon fognak figyelni rá, hogy mindig csak kicsit fájjon, hogy mindig legyen az éjjeliszekrényen ehető síkosító. Meg egy kis jég is, lehűteni a kedélyeket, ha úgy van. Mert tudod, ha jég van, minden van.”
