galéria megtekintése

Kromofág

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 11. számában
jelent meg.


Csider István Zoltán
Népszabadság

„Nagyon szívesen el is küldöm Kocsis Máténak, s. k.”
(Schiffer András az ATV Híradójának)

„Emlékszel, ugyanitt találkoztunk két éve, ez milyen vicces; eléggé meg voltál borulva, alig ismertél meg, de most azért megismersz, ugye? Én még arra is emlékszem, hogy egyszer csak megkértél egy lányt, hogy pár perc múlva feltűnés nélkül menjen utánad a vécébe. Hát én úgy röhögtem. Én nem tudom, hogyan csináltad, tényleg, de ment a csaj. Azért is jegyeztem meg azt az estét, mert, már meg ne haragudj, de nem vagy egy Robert Redford, és mondom, romkészen voltál, ráadásul kedd este volt, az csajsivatag errefelé, te meg kifogtad. Jó, hát a nő se volt egy...

Különben olvaslak néha. Ja, hát velem minden oké, végül is, elvagyok. Nem, a kerületi újságtól kirúgtak; dehogy, nem csináltam semmit, lehet, hogy éppen ez volt a baj, hogy nem voltam jó igazán senkinél. Tényleg, nálad jó vagyok egy rozé sportra? Jéggel, léci. Figyelj, ha jég van: minden van. Jóvan, jóvan.

 

Amúgy most akkor veletek mi lesz ott az újságnál? Belehugyoztok jól évente a Habony Árpád meg a Kocsis Máté markába drogtesztileg? Vagy most akkor ki találta ki ezt a hülyeséget? Te, én el nem tudom mondani, milyen jó most már nekem, hogy nem ilyeneken jár naphosszat az agyam. Amúgy tegyed már a szívedre a kezed: te nem rühelled ezeket? Meg azokat? Meg úgy általában? Te például nem azért szurkolsz majd, amikor évente egyszer a Habony meg a Kocsis markába vizelsz, hogy hátha megy majd egy kevés arra a szép, finom anyagból készült öltönyükre is? Mennyibe kerülhet szerinted az öltönyük?

Nem demagóg vagyok, haver – én a demagógia hősi halottja vagyok. Engem az érdekel, hogy mikor jön el a perc, amikor elkapják ezeket hazafelé menet, érted, hárman, az mondjuk jó esetben három vasdorong. Igazad van, ütni senkit nem ütünk. Akkor egy adag jó kromofág az X6-osra? Ezeknek semmi veszélyérzetük nincsen? Ezek minden reggel beveszik az arroganciatablettát a reggeli kávéhoz, megkötik a fasza nyakkendőt, megcsókolják az asszonyt, azt’ adj neki, indul a verseny, borítsuk ki még jobban az országot? Ahhoz szerinted mennyire kell patkánynak lenni, hogy bezárasd a Kék Pontot itt a nyolcban, aztán meg gyerekeket akarjál mások előtt pisiltetni?

Ebből van elegem. Az idegből. Meg abból, hogy nem jön el az a perc, hogy ezek tényleg elkezdjenek félni, mert újra el lesz cseszve minden, mondjuk, újra jön valami nagy ötlet, és úgy csinálják majd megint, mint te két éve azzal a csajjal. Odasúgnak valamit ennek az ugyancsak romkész országnak, mit tudom én, hogy ide rezsidémon többet be nem teszi a lábát. És az ország megy velük, pláne utánuk a hálóba ezerrel. Nem tudom, hogyan csinálják, de megy a csaj. Pedig hát egyikük sem a Robert Redford. Igaz viszont, hogy az ország sem éppen a...

De amíg nem jön a kromofág vagy a macskakő, addig nagyon fognak figyelni rá, hogy mindig csak kicsit fájjon, hogy mindig legyen az éjjeliszekrényen ehető síkosító. Meg egy kis jég is, lehűteni a kedélyeket, ha úgy van. Mert tudod, ha jég van, minden van.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.