1. A robotnak (kormánynak) nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot (kormány) engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot (kormány) tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és második törvény előírásaiba.
Ez az Isaac Asimov sci-fi fejedelem által alkotott robotika három alaptörvénye. A honi robot (kormány) a magánnyugdíj-pénztárak újabb, másodszori, s immár végleges kifosztásával végérvényesen eljutott addig a pontig, amikor önös, rövid távú érdeke miatt minden erkölcsi és szakmai gátat áttörve – ha ilyenek vannak még egyáltalán – a védelmére bízott emberi lények számára a lehető legtudatosabban veszteséget, kárt okoz. Arról most nem is szólnék, hogy egy boldogabb korban és országban a sok lózungot tartalmazó, hamis pátosztól fűtött alkotmányunk helyett, valami hasonló három pont megtenné minden dokumentumunk legfontosabbjának.
Ám térjünk vissza a magánnyugdíj-pénztárakhoz, s a robot (kormány) ismételt rablásához. Mert nem másról van itt szó, mint egyszerű eltulajdonítástól, s ezt lényegében a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) jelentette ki közleményében. (Igaz ennek értelmezéséhhez ismerni kell a tagdíjfizetés körülményeinek előéletét.) Magyarázatát a tárca a hétvégén az után tette közzé, hogy olyan jogszabályt terjesztett a parlament elé, amit azért nem lehet betartani, mert korábban maga a kormány szavazott meg egy olyan törvényt, ami kizárja az új elvárás teljesülését. A most benyújtott törvénytervezet szerint elveszik az eddig félretett pénzt azoktól a pénztáraktól, amelyek két hónapig nem képesek a tagjaik minimum 70 százalékát arra bírni, hogy fizessenek tagdíjat. Csakhogy a kormány egy korábbi ámokfutásakor úgy határozott, hogy a tagdíjak mindössze 0,9 százalékát lehet működési költségekre fordítani. Éppen ezért – miután ez fölösleges kiadásnak tetszett – a tagok kevesebb, mint 10 százaléka utalt ilyen jogcímen pénzt a kasszájának.
Az NGM cinikus közleménye úgy fogalmaz: „Meg kell szüntetni azt a magánnyugdíj-pénztárat, ahol a tagok kevesebb, mint 70 százaléka fizeti be a kötelező havi tagdíjat. A jegybank adatai szerint a magánnyugdíj-pénztárak tagjai közül ma már alig néhány ezren fizetik a havi, kötelező tagdíjat. 2011-ben a tagok még átlagosan havi 10.000 forintot fizettek be, ami mára 500 forintra zsugorodott. Mindez a pénztárak vagyonfelélését, így a nyugdíjasok járadékának majdani kifizetését veszélyezteti. A kormánynak határozottan lépnie kell ebben a helyzetben..."
Ez az a helyzet, amelyben a halálraítéltet mély gödörbe lökik, majd közlik vele: ha ki tud jönni a létrán, életben marad. És ezzel a létrát kihúzzák a gödörből. Ráadásul mindenki tudja, hogy ha a gondviselés valahonnan kerítene is egy létrát, s az ember ki is mászna, visszalöknék és újra kezdődne elölről az egész.
Ezen a ponton újra vegyük elő az első törvényt. Szikár és egyértelmű. Fájdalom, ennek a mi robotunk (kormányunk) nem felel meg. A robot agya pedig visszafordíthatatlanul károsodik, ha olyan helyzetbe kerül, amelyben nem tud engedelmeskedni az első törvénynek. Ez pedig annyit tesz, hogy lényegében el kell vesznie. Léte megkérdőjelezhetővé válik, miután immár: mindenki számára veszedelmes.
