Mi személy szerint el tudunk képzelni akár olyan országot is, amelyben csak az ellenzéknek van titkolnivalója, és így a köztévének/közrádiónak a hatalom ellenőrzése (lásd még: alaptörvény, médiatörvény) helyett kizárólag az ellenzéki pártok és politikusok szennyesében kell turkálnia.
 |
Az Origo főszerkesztője mellett demonstráltak szerdán
Móricz-Sabján Simon |
Magyarország azonban, ahol a kormányoldal egyik legnagyobb hatalmú politikai szereplője ismeretlen személy(ekk)el az oldalán titkos külföldi luxusutazásra megy, majd a lelepleződése után az egyébként szigorúan államérdekből lebonyolított jutalomút költségét (a nagyobb botrányt megelőzendő) visszafizeti az államkasszába, biztosan nem számít ilyen országnak: nálunk bizony a hatalmon lévők füle mögött is elég vastag a vajréteg, és a sajtón kívül láthatóan senki más nem érzi a feladatának, hogy mindezért elszámoltassa őket.
Úgy is mondhatnánk: errefelé a hatalmasok viselt dolgainak szemmel tartása lenne a közszolgálatiság alfája és ómegája – vagy ha úgy jobban tetszik, az Origója.
Vajon miért ilyen nagy a különbség az állami pórázon tartott és a szabad(abb) sajtó hírszerkesztési gyakorlata között? Az újság- és műsorkészítés viszonylag jól definiált szakma, kőbe vésett szabályokkal. Ha a teljes független (azaz olvasóból/nézőből és piaci bevételekből élő) médiában Rogán Antal ingatlanvagyonának csodával határos megszaporodása vagy Lázár János szállodaszámlája a vezető hír, akkor az még belefér, hogy mindezt a közmédia csak a második hírblokkban hozza – bár már az sem elegáns. De ha a kormány számára kényelmetlen anyagok szisztematikusan nem kerülnek be az esti híradóba, arra semmilyen elfogadható magyarázat nincs, és még törvénytelen is.
A vonatkozó törvényben ugyanis ez áll: „Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről.” Azokról is, amelyeket „valaki el akar titkolni.” Sőt...
A közmédia másfélszer annyi adót költ saját magára évente,mint amennyi az egész médiaszektor teljes éves reklámbevétele. Amennyiben az irdatlan summából fenntartott hírgyár helyett az Origónak és társainak kell elvégezniük a valódi közszolgálatot, azért Lázárig (sőt Orbánig) bezárólag sokan szégyellhetnék magukat – de a célkeresztbe került hírportál főszerkesztője és munkatársai a legkevésbé.
