Mi az állam feladata? „Az állam feladata, hogy szolgálja az embereket, ezért olyan ügyekkel kell foglalkoznunk, amelyek érdeklik a választókat, és az életminőségüket jobbá teszik. … Csak mintaképpen kiragadtam egy példát, de hozhatnám a tömegközlekedést is, amire az időnket, energiánkat és a bizalmunkat használnunk kellene. … Meg kell változtatnunk azt a gyakorlatot, hogy a Volán évek óta nem hajlandó figyelembe venni az utazóközönség igényeit. Ki kell alakítanunk az egységes, országos közlekedésszervezési rendszert, a vasutat és a buszjáratokat összehangolva egyeztetni kell a menetrendeket. Felháborító, hogy ezek a rendszerváltás után huszonöt évvel még mindig rendezetlen kérdések.” Ezeket a mondatokat mondhatta volna bármely ellenzéki politikus. De nem ők mondták, hanem 2014 karácsonyán maga Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Lett is a témának hamar miniszteri biztosa, szerencsés egybeesésként a főváros, talán éppen a „felmutatható eredményei” miatt, nem sokkal korábban menesztett, de jó politikai kapcsolatokkal rendelkező, alkalmas szakembere. A nagy reformlendületből azonban mára csak egy – a nyilvánosság elől rejtegetett – koncepció maradt. Nem először. Orbán Viktor 2010 őszén is meghirdette a MÁV és a Volán közös holdingba szervezését. De erre valószínűleg már ő sem emlékezik.
A közösségi közlekedés problémái évtizedek óta velünk vannak. A bajok alapvetően három csoportba sorolhatók. A legfőbb, hogy ma a közösségi közlekedés az utasok igényei helyett az eszközök mozgatásáról szól. Az utas nem vonaton vagy autóbuszon akar utazni, hanem egyszerűen A-ból szeretne eljutni B-be. Nincs ma olyan szereplő, amely összesítené ezeket az igényeket és képviselné a szolgáltatók felé. Nincs olyan szereplő, amely az utasok érdekeit szolgáló versenyt teremtene. Mert az nem jó verseny, amikor magas költségvetési támogatás mellett egymással párhuzamosan futnak a vonatok és az autóbuszok. A jó verseny az, amikor az üzemeltethet egy járatot, aki a legolcsóbban és a legjobb minőségben képes rá. Nincsenek gazdái a közösségi közlekedési rendszernek, akik biztosítanák a pontos és színvonalas szolgáltatást.
A másik fő problémacsoportot az itt is jelen lévő igazságtalanság, az állam által nemhogy csökkentett, de növelt egyenlőtlenség jelenti. Az ország leghátrányosabb, leszakadó térségei közlekedési szempontból is kifejezetten rossz helyzetben vannak. Azzal, hogy rosszabb minőségű szolgáltatás valósul meg az elszegényedő vidékeken, a munkához, tanuláshoz, az egészségügyhöz való hozzájutás lehetőségét is megvonják az emberektől, tetézve a bajt. 2014-ben 144 olyan falu volt Magyarországon, ahonnan egyetlen városba sem lehetett bejutni reggel 8-ra közösségi közlekedéssel. A megfelelő közlekedési kapcsolatok hiánya számtalan módon fokozza az egyenlőtlenségeket. Ma Magyarországon azok vásárolnak a legdrágábban, akiknek a legkevesebb pénzük van, akik számára csak egyetlen falusi kisbolt érhető el.
