galéria megtekintése

Közlekedj okosan!

5 komment

Pataki Márton

Mi az állam feladata? „Az állam feladata, hogy szolgálja az embereket, ezért olyan ügyekkel kell foglalkoznunk, amelyek érdeklik a választókat, és az életminőségüket jobbá teszik. … Csak mintaképpen kiragadtam egy példát, de hozhatnám a tömegközlekedést is, amire az időnket, energiánkat és a bizalmunkat használnunk kellene. … Meg kell változtatnunk azt a gyakorlatot, hogy a Volán évek óta nem hajlandó figyelembe venni az utazóközönség igényeit. Ki kell alakítanunk az egységes, országos közlekedés­szervezési rendszert, a vasutat és a buszjáratokat összehangolva egyeztetni kell a menetrendeket. Felháborító, hogy ezek a rendszerváltás után huszonöt évvel még mindig rendezetlen kérdések.” Ezeket a mondatokat mondhatta volna bármely ellenzéki politikus. De nem ők mondták, hanem 2014 karácsonyán maga Lázár János, a Miniszterelnökséget ­vezető miniszter. Lett is a témának hamar miniszteri biztosa, szerencsés egybeesésként a főváros, talán éppen a „felmutat­ható eredményei” miatt, nem sokkal korábban menesztett, de jó politikai kapcsolatokkal rendel­kező, alkalmas szakembere. A nagy reformlendületből azonban mára csak egy – a nyilvánosság elől rejtegetett – koncepció maradt. Nem először. Orbán Viktor 2010 őszén is meghirdette a MÁV és a Volán közös holdingba szervezését. De erre valószínűleg már ő sem emlékezik.

A közösségi közlekedés problémái évtizedek óta velünk vannak. A bajok alapvetően három csoportba sorolhatók. A legfőbb, hogy ma a közösségi közlekedés az utasok igényei helyett az eszközök mozgatásáról szól. Az utas nem vonaton vagy autóbuszon akar utazni, hanem egyszerűen A-ból szeretne eljutni B-be. Nincs ma olyan szereplő, amely összesítené ezeket az igényeket és képviselné a szolgáltatók felé. Nincs olyan szereplő, amely az utasok érdekeit szolgáló versenyt teremtene. Mert az nem jó verseny, amikor magas költségvetési támogatás mellett egymással párhuzamosan futnak a vonatok és az autóbuszok. A jó verseny az, amikor az üzemeltethet egy járatot, aki a legolcsóbban és a legjobb minőségben képes rá. Nincsenek gazdái a közösségi közleke­dési rendszernek, akik biztosítanák a pontos és színvonalas szolgáltatást.

A másik fő problémacsoportot az itt is jelen lévő igazságtalanság, az állam által nemhogy csökkentett, de növelt egyenlőtlenség jelenti. Az ország leghátrányosabb, leszakadó térségei közlekedési szempontból is kifejezetten rossz helyzetben vannak. Azzal, hogy rosszabb minőségű szolgáltatás valósul meg az elszegényedő vidékeken, a munkához, tanuláshoz, az egészségügyhöz való hozzájutás lehetőségét is megvonják az emberektől, tetézve a bajt. 2014-ben 144 olyan falu volt Magyarországon, ahonnan egyetlen városba sem lehetett bejutni reggel 8-ra közösségi közlekedéssel. A megfelelő közlekedési kapcsolatok hiánya számtalan módon fokozza az egyenlőtlenségeket. Ma Magyarországon azok vásárolnak a legdrágábban, akiknek a legkevesebb pénzük van, akik számára csak egyetlen fa­lusi kisbolt érhető el.

 

Végül az infrastruktúra karbantartása rövidlátó, pazarló módon történik. A folyamatos, viszonylag olcsó, szinten tartó karbantartást évekig elszabotálják, és amikor a helyzet tarthatatlanná válik, veszélyelhárító lépések és a folyamatos javításnál jóval drágább felújítások következnek. Közös pénzünk ilyetén pazarlását kiegészítik a látványos, nagy fejlesztések, amelyek gyakran teljesen gazdaságtalanok, olykor az értelmük józan ésszel fel sem fogható.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a közösségi közlekedéssel kapcsolatos szemléletnek teljesen meg kell változnia. Tudatosítani kell, hogy ez fontos, sok szempontból meghatá­rozó terület. Mi az Együttben azt gondoljuk, itt az ideje, hogy érdemi vita induljon arról, milyen intézményi megoldások szükségesek. Ezért dolgoztunk ki az imént leírt három problémával kapcsolatban három javaslatot. Hiszünk abban, hogy a közlekedési rendszeren belül a közösségi közlekedésnek pozitív kihatása van, ezért a jelenleginél több pénzt kell erre fordítanunk. A javaslatoknak azonban az a lényegük, hogy bármilyen pénzügyi lehetőségek mellett a jelenleginél jobb szolgáltatást biztosítanának. Erre utal vitairatunk címe: Közlekedj okosan!

Marabu rajza

A fejéről a talpára kell állítani a közösségi közlekedés szervezését: térségi alapon megrendelő szervezeteket kell létrehozni, amelyek a versengő közlekedési szolgáltatókat igénybe véve integráltan biztosítanák mindazt, amit jelenleg a MÁV, a Volánok és a települési közlekedési cégek. Ezeket a választók számára elérhető közelségű demokratikus ellenőrzés alá kell vonni. A mi javaslatunk, hogy a döntéshozó testületekbe szavazati joggal az önkormányzati vezetők, tanácskozási lehetőséggel pedig az érintettek képviselői, iskola- és kórházigazgatók, munkaadók, munkavállalók, civil szervezetek képviselői kerüljenek be. Ilyen módon a döntések ott születnek, ahol a legtöbb információt össze tudják gyűjteni az utazási igényekkel kapcsolatban, hogy a menetrendek és a rendelési idők, órarendek vagy üzemi műszakok között meglegyen az összhang. A megrendelői szervezet a rendelkezésére bocsátott források és tervezhető jegybevétel alapján versenyben kiválasztja az egyes járatok üzemelte­tőit, folyamatosan betartatja a szerződésben szereplő előírásokat, képviseli az utasok érdekeit.

Az egyenlő esélyek érdekében meg kell határozni a mobilitási minimumot. Törvényben kell biztosítani, hogy az ország összes településéről be lehessen jutni közösségi közlekedéssel munkakezdésre a legközelebbi gazdasági központba. A térségi megrendelői modell biztosítja azt, hogy ezt költséghatékony módon lehessen megtenni, kisbuszos vállalkozásokat, iránytaxikat, falugondnoki hálózatot vagy helyi munkaadókat bevonva.

Végül alapelvvé kell tenni, hogy minden forint fejlesztési forrásnak az utazási átlagsebesség növelését és az utasélményt kell szolgálnia. A jövőben nem fogadható el, hogy figyelmen kívül hagyják a beruházások megtérülését, a reális becslésekkel végzett haszon-költség számításokat, politikai vagy presztízsszempontok rózsaszín gazdaságfejlesz­tési ábrándok miatt. A lehető legtöbb erőforrást pedig a hibák (lassú­jelek) elhárítására, a szűk keresztmetszetek felszámolására, hálózatok összekapcsolására és a folyamatos karbantartásra – a legnagyobb haszonnal járó területekre kell összpontosítani, ahol a költségekkel összevetve a legtöbb utazással töltött perc takarítható meg.

Egy tízezer londoni körében végzett felmérés szerint a rövidebb ­napi utazással töltött idő fontosabb boldogságforrás, mint a szex. Ebben a kérdésben nem foglalnék állást, az azonban egyértelmű, hogy a jobb közösségi közlekedési rendszer jobb egészségügyi ellátást, jobb oktatást és magasabb foglalkoztatottságot tesz lehetővé. Itt az ideje, hogy előre­lépjünk.

A szerző az Együtt elnökségének tagja

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.