galéria megtekintése

Közéleti dubajozás

9 komment


Pető Péter

Mr. Arpad Habony táblával várták a magyar jobboldali hagyomány interaktív karikatúráját a dubaji repülőtéren, legalábbis egy komoly facebookos karrierbe kezdett fotó ezt mutatja. Münchenben – titkos­szolgálati információk szerint – az Iszlám Állam robbantásra készült. A Magyar Szocialista Párt ötpontos programot tett közzé 2016-ra.

Ezek a szilveszteri események egymástól látszólag függetlenek, ám így együtt megmutatják: az a világ, amelyet az utóbbi két évtizedben belaktunk, elköszönt, s továbbállt, s most párhuzamos társadalmakban élünk. És azért nézzük végig az ilyen-olyan jobboldal diadalmenetét idehaza és Európában egyaránt, mert ők időben megértették ezt a radikális változást. Nem csak azzal voltak elfoglalva, hogy GDP-adatokkal és bevándorlók aránya a lakosságszámhoz munkacímű egyenletekkel, és egyéb statisztikai mutatók alapján bizonyítsák: nincs itt semmi látnivaló, a liberális demokráciák jobban teljesítenek. Megértették, e hatékonyságfókuszú látásmód feledi, hogy minden közösségnek vannak hagyományai, rítusai, kulturális mintái, hitei, igazságai.

A jobboldal azért lett domináns, mert hajlandó nem lenézni ezeket a társadalmi változókat. Ezért nem is tagadja el, hogy párhuzamos társadalmak alakultak ki. Ám értékvilágából következően felismerése után azonnal – a multikulti elleni elszánt küzdelme jegyében – kulturális keretbe helyezte a jelenséget: ebből következően lesz politikája idehaza patrióta helyett nacionalista, kizáró jellegű, s létező vagy konstruált csoportok közötti konfliktusban gyökerező.

 

Mindeközben a baloldalnak nem volt bátorsága, hogy elismerje e párhuzamos társadalmak létezését, inkább ragaszkodott a mondás-baloldalisághoz, azaz ismételte a leckét, amelyet az ezredfordulóig bemagolt. Pedig felismerhette volna, a párhuzamos társadalmak elsősorban egyenlőtlenségekből következően alakulnak ki.

A magyar jobboldal csak álmodja, hogy mecsetek és Soros Györgyök feszítik szét a társadalmat: a kiszolgáltatottság, a szegénység, a hozzáférés ködbe veszése marja szét. Idehaza ma egymás mellett vannak magyar világok, amelyeknek nincs kapcsolódási pontjuk egymással. A multinacionális vállalatok üzemeinek szalagja mellett kölcsönzött munkaerőként robotolóknak nincs viszonya például a nagyvárosi értelmiséghez. Ráadásul a nyilvánosság átalakulása után már képet sem lát egyik a másikról. Vagy ha igen, akkor tényleg csak képet lát, de nincs tudása ahhoz, hogy beleképzelje magát a másik világába, értse kódjait, zenéjét, kultúráját, szórakozási formáit. Egymástól tökéletesen izolált szegregátumok sora alkotja ma a magyar társadalmat.

A jobboldali uralomra adott baloldali válasz csak ezeknek a minitársadalmaknak az összenyitásával lehetséges. Ehhez a politikát a közösség gerincére, a többségre kell építeni, mert a gyengéket csak erősek tudják megvédeni. Erő pedig a néptől jöhet. Annak megnyeréséhez tudatában kell lenni annak: a magyar nép nem gonosz és buta, miként nem volt az 2006-ban sem, amikor Gyurcsány Ferenc és a balliberális koalíció újrázását segítette elő, vagy amikor elsöprő többséggel tolta be hazáját az Európai Unióba. Akik azt tették, itt vannak most is, csak nincs egyenlőségpárti történetük. Olyan, amelyik nem bántja őket azért, mert vannak, ahol vannak, azért, amit szeretnek, azért, mert alkukat kötnek, azért, mert élnek, ahogy tudnak.

Az új évben szidásuk helyett akár hozzájuk is lehetne beszélni, mert csak náluk van elég erő ahhoz, hogy visszavegyék a hazájukat azoktól, akik játszóteret csináltak belőle.

Már csak azért is, mert amikor ez az erő ébred majd, akkor és csakis akkor ér véget a közéleti dubajozás kora Magyarországon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.