Egy évvel a szlovákiai képviselőházi választás előtt szinte biztosra vehető, hogy ismét külön indul a Magyar Közösség Pártja, illetve a Most-Híd. Nem csupán a két politikai erő különböző stratégiája alapján lehet ezt gondolni, hanem a pártvezetők, illetve a tagság hangadó részének olykor már a gyűlölködésbe süllyedő megnyilvánulásai miatt, amelyek nemritkán családi és baráti kapcsolatokat tettek tönkre. A hat évvel ezelőtti pártszakadás után – amikor Bugár Béla és több társa kilépett az akkor már csupán a fogadkozásaiban egységes, valójában súlyos belső vitákkal terhelt felvidéki magyar koalícióból – Kövér László adta meg az alaphangot, aki e lépésükért simán lenemzetárulózta őket. Ez a megbélyegzése máig visszhangzik az MKP számos helyi szervezetében, néha még országos szinten sem csituló indulatokat gerjeszt. Ilyen körülmények között valóban nem egyszerű a megbékélés, mert az MKP vezetése a kemény mag felháborodásától tart, a Most-Híd pedig attól, hogy a nem magyar támogatóik elfordulnak tőlük.
A legnagyobb megrökönyödést az váltotta ki, hogy Bugár nem etnikai ernyőszervezetet, hanem jobbközép politikai értékrendre épülő pártot alapított, amelyben ismert szlovák, ruszin és roma polgárok is helyet kaptak. Mindezt olyan meggondolásból, hogy közös erővel eredményesebb lehet a felvidéki magyarság érdekérvényesítése is. A Berényi József vezette MKP szerint viszont csak a szlovákiai magyar nemzeti közösség politikai egysége jelenthet olyan társadalmi erőt, amellyel a többségi nemzet politikai képviselői is kénytelenek számolni. Programjukban a kisebbségiek lélekszámától függően a perszonális autonómiát, valamint a különleges jogkörökkel felruházott regionális önkormányzat létrehozását szorgalmazzák.
A Most-Híd viszont „csak” az oktatásügyi és kulturális autonómia mielőbbi létrehozását, valamint a magyar hivatalos regionális nyelvvé való minősítését tartja elérhetőnek. A szlovák döntéshozók azonban még csak tárgyalni sem óhajtanak egyik koncepcióról sem. A Most-Híd bent van ugyan a parlamentben, de ellenzékből nem sok sikerrel érvel. Nem hozott akár csak némi javulást a pozsonyi kabinet kisebbségpolitikájában az MKP és a Fidesz különleges kapcsolata sem. Berényi nemrég kénytelen volt jó képet vágni, amikor Orbán Viktor a két szomszéd ország között húsz éve megkötött alapszerződés révén létrejött kormányközi vegyes bizottságot ajánlotta a kisebbségi problémák megvitatására, holott ez a testület idáig érdemi párbeszéd és megoldások helyett diplomáciai szóvirágokba burkolva, a szőnyeg alá söpört minden felvetést.
