Donald Trump helyében én kihagynám a következő két tévévitát – nyilatkozta közvetlenül a republikánus jelölt számára rosszul sikerült esemény után Rudy Giuliani, egykori New York-i polgármester. Trump kampánytanácsadója azt is hozzátette: jelöltjének kizárólag akkor szabad vállalnia a hátralévő vitákat, ha garanciát kap arra, hogy „tisztességesen” kezeli a moderátor. Giuliani azt sérelmezte, hogy Lester Holt, az NBC műsorvezetője minden esetben felhívta a jelölt és a nézők figyelmét rá, amikor Trump épp hazudott.
Ám Trumpnak nincs választása. Az amerikai elnökválasztási hagyományok évtizedek óta megkövetelik, hogy a két jelölt kiálljon egymás mellé, ugyanarra a színpadra, és sok millió néző szeme láttára válaszolja meg egy elismert újságíró kérdéseit. Ha pedig úgy döntene, a hagyományok nem érdeklik, akkor sem léphet vissza, hiszen úgy nézne ki, hogy az első vereség után megfutamodott Clinton – egy nő (!) – elől. Ezt Trump egója nem viselné el.
A hagyománynak és a kényszernek pedig itt nagyon fontos szerepe van. Olyan közegbe kényszeríti Trumpot, amelyet eddig nem ismert, őt pedig több millió amerikaival ismerteti meg, akik esetleg eddig nem érdeklődtek a politika iránt vagy nem kapcsoltak olyan tévécsatornákra, amelyeken éjjel-nappal ő szerepel. Trump ugyanis az utóbbi időben csak vele barátságos televízióknak nyilatkozik, ahol nem kap kemény kérdéseket, addig és arról beszél, amiről akar. Legjobban mégis a nagygyűléseket szereti, ahol hosszan szólhat az őt éltető tömeghez. Ez inspirálja. Amikor felhívják rá a figyelmét, hogy egyik vagy másik államban zuhan a támogatottsága, gyakran azzal válaszol: ez biztosan nincs így, hiszen milyen sok és lelkes támogatója elment a kampánygyűlésre!
