A kormányfőnek nincs jó véleménye a liberalizmusról. Szerinte a modern liberalizmus egyenlő a képmutatással. Szerinte az egész menekültügy, az egész „népvándorlás”, a „megélhetési bevándorlás” egész problémaköre nem más, mint a liberalizmus identitásválsága.
Nem tudom, csupán hazánkra vagy egész Európára gondol, amikor azt állítja, „vége a liberális blablakorszaknak”. A miniszterelnök szerint ma a szabadelvűek uralják Európát. A konzervatívokat is liberálisoknak tekinti, miután azok a csatornák, amelyek a konzervatívok gondolatait közvetítik, nagyon nagy arányban a liberálisok kezében vannak. Ettől szenvedne az európai jobboldal.
Tapasztalatom szerint szép számmal vannak Nyugaton konzervatív sajtóorgánumok, melyeket nem a liberalizmus ural, de ettől eltekintve is, a hírek, a kormányzati döntések interpretálása messze nem elég ahhoz, hogy a liberálisokat tekintsük Európa irányítóinak, hogy azt mondhassuk: „ma a liberálisok uralják Európát.”
Mindentől függetlenül, úgy tűnik, ezek a liberalizmussal „megáldott” nyugati demokráciák egészen jól megvannak. Még az sem viszi őket a sírba, ha olykor baloldali pártok kerülnek hatalomra. Mindenesetre, ha a magyar kézben lévő ipar megteremtésére gondolunk, akkor ránk férne egy-két, már születése folytán is a liberálisok közé sorolt új „Goldberger”, „Weisz Manfréd”, másokról nem is beszélve.
A jólét, az életminőség független attól, hogy az ország irányításában milyen szerep jut a liberalizmusnak. Azokban a demokratikus országokban, ahol a liberálisok különböző szinteken részt vesznek az ország irányításában, ez nem megy a hatékonyság, az életminőség rovására. Ennek fényében nem vádolhatjuk őket azzal, hogy tönkreteszik országukat, hiszen nekünk sincs más vágyunk, mint hogy a demokrácia minőségében, az életkörülményekben megközelítsük ezeket a „liberalizmussal fertőzött” gazdag országokat.
Nézetem szerint egy demokráciában a kormányzati politika megítélésében nem az az elsődleges, hogy a kormány milyen nézeteket vall, mennyire tekinti magát nemzetinek, hanem az, hogy a politikája mennyire hasznos az ország számára. Megtartja-e a demokrácia alapelemeit, és ténykedésével valóban az ország előrehaladását, fejlődését szolgálja-e. Lehet persze kritizálni a nyugati demokráciákat, de azt senki nem tagadhatja, hogy jólétet teremtettek polgáraik számára. Ezen nem változtat az sem, hogy egyszer a jobb, más alkalommal pedig a baloldal volt hatalmon, esetleg liberális párttal koalícióban.Hogy egy párt magát kiemelten nemzetinek tekinti, még nem jelenti azt, hogy a hatékonyan tevékenykedik az ország érdekében. A lakosság támogatását – hosszabb távon – nem a hazafias érzések folyamatos hangoztatásával, hanem minden (!) réteg életkörülményeinek javításával lehet elnyerni. Sajnos az elmúlt évszázadban számos példát lehet találni, amikor a hazafiasságot legerőteljesebben hangoztató kormányok valójában nemzetellenesek, országpusztítók voltak.
Kereszténydemokrata szellemiségű értelmiségiként számomra mindig rejtély, miért félünk annyira a liberálisoktól. Miért gondoljuk azt, hogy ténykedésükkel nem az ország érdekeit szolgálják? Akkor vajon kiét? Talán a nemzetközi tőkét? Az Egyesült Államokét? A nyugati tőkeerős vállalatokat a jobboldaliak is örömmel fogadták.
Természetesen boldogabbak lennénk, ha a megtermelt profitot hazánkban hasznosítanák, ha magasabb bért fizetnének dolgozóiknak, ezzel is elősegítve a magyar kézben lévő vállalatok bérfejlesztését. Miért nem kezdeményezi ezt a bérfejlesztést nemzeti kormányunk?
Igaza van a miniszterelnöknek, meg kell őriznünk identitásunkat, magyarságunkat, mindennapi patriotizmusunkat. Az én generációmnak a nehéz időkben bőven volt lehetősége rá, hogy ennek eleget tegyen. Filozófiától, életszemlélettől függetlenül sokan voltunk, akik karrierjük érdekében nem használták ki a politikai lehetőségeket, és akkor sem hagyták el az országot, amikor már kinyitották a kapukat. Jómagam hazafiaknak tekintem azokat a liberális és konzervatív szellemiségű polgártársaimat is, akik nem döngetik naponta a mellüket, hogy milyen jó patrióták, akik nem írnak hosszú eszmefuttatásokat a miniszterelnök és kormánya kiválóságáról. Esetleg még bírálják is a kormány egyes intézkedéseit. Mert ez is a demokráciához, a hazafiassághoz tartozik. Mert elmehetünk a csudába a patriotizmusunkkal, ha visszaélünk erőfölényükkel, ha korlátozzuk azoknak a polgártársainknak a lehetőségeit, akik nem mindenben osztják a hatalomban lévők nézeteit, ha nem szabadulunk meg csalafinta „patriótáinktól”. Mert nemcsak szavakban kell hazafinak lenni, hanem tettekben is.
Örömmel olvastam, hogy a kormányfő gazdaságilag sikeresnek tekinti az országot, mondván „gazdasági siker nélkül sem az igazság, sem az identitás nem működik ebben a modern világban...” Sajnálatos viszont, hogy kötcsei beszédében egy szó sem esett a társadalmat feszítő gondokról, az ország versenyképességének javításáról, a százezrek kivándorlását előidéző okokról, az ország szempontjából fontos munkát végzők elképesztően alacsony bérszínvonalának javításáról, a szegény rétegek felemeléséről, és az ország jövőjét megalapozó intézkedésekről.
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
