– Nézd, Z., nem tudom, mi az a partizán, a múltkor azt az NDK-t is meg kellett néznem a neten. Ha nem ismersz senkit, nyugodtan megmondhatod. Még ha, meg kell mondanom, többet is vártam tőled.
– Ami azt illeti, ismerek többet is. Az egyikkel például egyszer egy társaságban ettünk kocsonyát – hozakodott elő az első verzióval Z.
– Hát ez elég poros történet, ne haragudj. Nincs valami más? – kérdezte Hugi, de Z. irigyen kijelentette, hogy az izgalmasabb sztorikat magának tartogatja.
– Jó – adta meg magát Hugi. –Hogy volt ez a kocsonyázás?
– Végül is csak annyi történt – felelte Z. –, hogy létezett valaha egy tévéműsor, amiben néha közösen szerepeltünk, és egyszer rendeztek egy vacsorát az állandó meghívottaknak.
– Pokolian izgalmas. Ha jól értem, ez volt az a miniszterelnök, aki a vendéglátóiparban dolgozott – innen jöhetett ez a kocsonyavonal –, majd aztán nem választották királlyá?
– Szerintem kevered valakivel. Ő az volt, aki tényleg a vendéglátóiparban merült alá, viszont az jóval később történt, hogy azt javasolta, vezessék be ismét a királyságot. Az meg másvalaki, akit nem választottak meg köztársasági elnökké, és azóta is mindig elmondja, hogy ezen egyáltalán nincs megsértődve. – Értem, ő az, aki jelentéseket írt? – Nem, ami azt illeti, ő inkább jelentéseket olvasott.
Hugi a fonalat nem vesztette el, de a türelmét lassan igen: – Jó, és ki az, aki jelentéseket írt? – Akadtak páran, de nem egészen tiszta a kép, ami részben a királyságos-kocsonyás úr érdeme. Mármint a homály.
– Mondjuk a rektorhelyettes írt?
– Tényleg sokat készültél. Amúgy ő ezt cáfolta. – Jó, de azt is olvastam, hogy azt is cáfolták, hogy rektorhelyettes lenne. – Mert csak később lesz készen az egyeteme. – Akkor csak később ír majd jelentéseket? Netán titkosszolgálati miniszter lesz? – Hugi, szerintem kezded érteni a politikát – állapította meg elismerően Z., miközben kezdte egyre kínosabban érezni magát attól, mennyire átlátja e zavaros történeteket.
– Van még kérdésed? – próbálta lezárni a tényfeltárást. Hugi nem engedett: – Az, akit nem választottak köztársasági elnökké, abban az időben, amikor még jelentéseket olvasott, hogyan tudta mindenkivel elhitetni, hogy kommunista, holott már akkor sem volt az? Vagy pedig most hiteti el, hogy nem volt kommunista, holott az volt? De akkor miként tudja becsapni azt, aki kikergette az oroszokat?
– Talán a kikergető túl közel ment hozzájuk. Mármint az oroszokhoz. Is.
Tanácstalanul hallgattak egy kicsit.Aztán Z. kötelességének érezte megkérdezni, jól sül-e el, ha megszületik ez a portré. – Nincs valami alternatív feladat? – próbálta feszengve menteni a menthetetlent. Hugi nem kegyelmezett: – Ha engem kérdezel, szerintem csak az van.
