Finnországban feleannyian élnek, mint Magyarországon. A legnagyobb közéleti napilapból, a Helsingin Sanomatból (HS) viszont még mindig 300 ezer példányt adnak el naponta. Nem is olyan rég még félmilliós volt a példányszám, tehát a nyomtatott sajtó válsága őket sem kerüli el. Ám még a jelenlegi adat is sokszorosa a magyar referencialapok példányszámának. A szerkesztőség több mint 250 fős, a HS pedig nemzeti intézmény. Üvegpalotája a főváros szívében, a parlamenttel szemben áll.
Mi folyik itt? – merül fel a kérdés azután, hogy felocsúdtunk a meglepetésből. Hiszen érthető, hogy Indiában még mindig felfelé megy a nyomtatott lapok példányszáma, mert ott a szegény tömegek számára drága az internetelérés. De a digitálisan fejlett Finnországban, ahol még a metrón is van ingyenwifi, miért ad ki az emberek tömege pénzt nyomtatott újságért?
Az egyik válasz a hagyomány: a kinyomtatott példányok 97 százaléka előfizetőkhöz kerül, akik számára a lap évtizedek óta az élet része. Emiatt a HS mindennap hirdetést tesz az első oldalára, a „címlap” a második és harmadik oldalon van. Hiszen ha nem az újságosstandokon kell eladni az újságot, akkor nincs szükség arra, hogy szenzációs, de legalábbis erőteljes főcímekkel reklámozzák magukat. Amikor egy hete a szerkesztőségben jártunk, rápillantottunk a másnapra készülő kétoldalas vezető anyagra, amely az ENSZ sajtószabadságdíjának nyerteséről, illetve a sajtószabadság globális helyzetéről szólt. Magyar újságban nem sok eséllyel indulna ez a sztori előkelő helyért.
