galéria megtekintése

Körforgalom a labirintusban

4 komment


Lakner Zoltán

Lehet továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló. A rendőrség a nyomozás megszüntetéséről döntött „kopaszügyben”. A különítményesek februárban állták útját MSZP-s politikusoknak a Nemzeti Választási Iroda portájánál, s a liget óta tudjuk, ezzel hagyományt teremtettek. Végül mégis mód nyílt volna a vasárnapi boltzár eltörlését célzó népszavazásra, de csak addig, amíg a parlamenti többség sietve el nem törölte a kötelező zárva tartást. Bár a hamu alatt tovább izzik a boltzár parazsa meg Semjén Zsolt géniusza, a kormány a népszavazási vereség rizikója helyett inkább megszüntette a számára terhes témát. Az ellenzék győzelmet aratott ugyan a boltzárharcban, de népszavazásra nem vihette a tiltakozást.

Tanulságokkal szolgálna, ha kiderülne kinek az indíttatására kerültek elő azon a februári hajnalon a népszavazási kezdeményezés élő akadályai. Vagy, hogy miként függhet össze a kopaszbotrány a zárva tartás kapcsán hozott választási bizottsági és parlamenti döntéssel. A nyomozás megszüntetése megakadályozza, hogy a sejtést felválthassa a tudás.

Az állami földek eladása eseté­ben a kormány még körültekintőbben járt el: népszavazás és földügy sem lesz, miközben a klientúra megkapta, amit neki szántak. A választási hatóságok szerint nem gyűlt össze elegendő aláírás a föld­eladások elleni népszavazáshoz. Ezt az MSZP vitatja. Az erről szóló vita lehetőséget kínált az ellenzéknek a földügy napirenden tartására. A kormány azonban hirtelen lezártnak nyilvánította a kifogásolt földárveréseket. De csak miután a szóban forgó földterületek közel háromnegyedét magántulajdonba adták. Lázár János közölte, adósságcsökkentésre fordítják a befolyt 270 milliárd forintot. A magánnyugdíjvagyon sorsának tapasztalatai alapján ez vagy így lesz, vagy nem.

 

Többről van szó, mint rafinált taktikázásról. A kormány a jogszabályok személyre és helyzetre szabott módosításaival, a jogalkalmazók politikai befolyásolásával, valamint a tervszerűen adagolt megfé­lemlítéssel leszerel minden ellenállást. Nem csupán az ellenzék legyőzése, hanem a játéktér lezárása a cél, különösen a kvótanépszavazás előtti hetekben.

Az elmúlt hat év alatt sok vita folyt az Orbán-rendszerhez való viszonyról, az ellenzékiség tartalmáról. Az ellenzék megkísérelte a parlamenti politika és a konstruktivitás útját járni, egy ideig bízott a nyilvános vita hatásában. Kiderült azonban, hogy az Orbán-rendszer a törvényesített rendkívüli állapot logikája szerint működik. A vita fórumai beszűkültek, a többség által hozott szabályok elsődleges célja magának a többségi pozíciónak a bebetonozása. Ezért merült fel az ellenzékben a népszavazás eszköze, hogy egy-egy ügyben felülírható legyen a máskülönben feltörhetetlen kormányakarat. Csakhogy a népszavazási eljárásban alkotmánysértő mozzanatok gátolták a népakarat kifejezését.

Ezt konstatálva új következtetésekre juthat az ellenzék – bármely szereplő, amely ellenzékként definiálja magát. Nem volna ésszerű végérvényesen lemondani semmilyen politikai, jogi eszközről, de a parlament súlytalanná válása és a népszavazási kezdeményezések ellehetetlenítése kijjebb lépésre ösztönöz a kormányzat által uralt intézményrendszerből. A tiltakozás, az engedetlenség, a mobilizáció és a szolidaritás felé való elmozdulás ma távlatosabb, mint az igencsak szelektív jogállamiságba vetett feltétlen bizalom. Igaz, a mozgósító erő, a megragadó ügyek és a hiteles személyiségek összhangja nélkül csak körbejárhatunk a „nemzeti együttműködés” labirintusában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.