Kövér házelnök még Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök társaságában is magányosnak tűnt a Parlament előtt a nemzeti lobogó felvonásakor.
Se az Alaptörvénybíróság (leánykori nevén Alkotmánybíróság) elnöke, se a Kúria elnöke, se a legfőbb ügyész nem örvendeztette meg szórakoztató társaságával az országgyűlés elnökét. Hanem a helytartók kitettek magukért, mindenki ugyanabból a kottából énekelt, kísértetien hasonló szöveget! Tudjuk, van kommunikációs jelentősége a „papagáj-kommandónak”, de az ünnep tisztelete ennél azért egy kicsit több igényességet követelt volna a szónokoktól. L. Simon államtitkár: „Hasonlóan 1956-hoz, Magyarország határai mellett ma is Európát és annak kultúráját védelmezzük.” Kósa frakcióvezető: „1956-ban a magyarok nem haboztak megvédeni az országukat, úgy ma mi sem habozhatunk: meg kell védenünk Magyarországot, Európát és az európai értékeket.” Varga nemzetgazdasági miniszter: „A magyarok válasza ma is az, ami 1956-ban volt: Magyarország megvédi magát, a határait és a szabadságát...” Folytathatnám, de minek.
Ha egy József Attila-díjas valamikori költőtől is ennyire futja, akkor a baj nagyobb, mint gondolnánk. A kormányzati ukáz szerint a „migránsáradatot” és a magyarok 56-os menekülését szigorúan tilos összemosni, ugyanakkor „a magyarok mai kihívásokra adott válaszában” már az aktuális politikai szándék könnyen vegyíthető a történelmi dicsőséggel. Na most, ha már lúd (bornírtság), akkor legyen kövér: ne elégedjünk meg azzal, hogy ezek a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, hanem a propagandaminiszter javasolhatná, hogy a jövő évi nemzeti történelemkönyvekben ezek a megállapítások már axiómaként szerepeljenek! A történész-akadémikusok úgyis Vona nemzetvezető-aspiráns ünnepi gondolataival lesznek elfoglalva, miszerint „az 1956-os forradalom szabadságharcosai a Horthy-rendszer hazaszeretetéből vették az erőt reménytelen harcvállalásukhoz”.
Itt tartunk most, és az ellenzéki tömörülések bágyadt ünneplését csak azért nem elemzem, mert nyilván saját reakcióidejüket tesztelik Gyurcsány Ferenc október 22-i ajánlatára (Sokak Magyarországa). Most éppen 5 napnál tartanak, ami egy-egy komolyan veendő politikai alakzat esetében árulkodó intervallum.
Voltak azért üdítő megnyilvánulások is. Debrecen nagyerdei szónoka azt mondta, hogy „mai demokráciánk nem átmeneti, hanem 1956-ban gyökerezik”. Vaskos Széna téri káromkodás helyett erre a füllentésre csak az „Orrmonológ” kezdősorát ajánlom: „Mondhatta volna szebben, kis lovag”. A nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály – igen jó ízléssel – az általuk kiürített Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtt azt állította, hogy „az európai vezetőknek nincs felhatalmazásuk az európaiaktól arra, amit ma tesznek”. Lépjünk át nagyvonalúan annak a minősítésén, hogy miféle dolog az unió lélegeztetőgépén vegetáló magyar gazdaság egyik prominens vezetőjének ilyesmit mondani, és halljuk meg azt is, amit Szijjártó miniszter a békéscsabai kolbásztöltő versenyen (hol máshol; jó ízlés 2.0) mondott. Hazafias, New York feliratú Nike felsőben, tehát szigorúan magánemberként azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „a magyar modell működik, az Európai Uniónak ezt kellene alapul vennie a konfliktus megoldásának keresésekor”.
Hát akkor nincs más hátra, a magyarok megkérdezése után kérdezzük meg Európát, a rajtunk kívüli európaiakat! Legyen Európai Konzultáció! Kapjon minden európai polgári Orbán Viktortól egy Európai Konzultációs Levelet. Nem kell, hogy csak magyar nyelven íródjon, és javaslom azt is, hogy ne azzal a kérdezéstechnikával készüljön, amit itthon alkalmaztak a Nemzeti Konzultáció kérdései esetében.
Európában ugyanis sok-sok évtizede elszoktak attól, hogy a válaszokat belefogalmazzák a kérdésbe, és nem igazán preferálják a „Mennyország vagy Pokol” típusú választási lehetőséget. Valami olyasmire gondolok például, hogy „Tisztelt Európai Polgártársam! Akarja-e, hogy az Ön országának határain is felállítsuk a pengekerítéseket? Akarja-e, hogy országa egyharmada a szegénységi küszöb alatt éljen? Akarja-e, hogy magánpénztárakban összegyűjtött vagyona felett ne Ön, hanem az Európa Tanács döntsön? Szeretne-e olyan egészségügyi ellátást, ahol Ön viheti be a kórházba – néhány hónap várakozás után – a párnahuzatot és a gyógyszert? Szeretné-e, ha a fiatalok, az orvosok, tanárok, mérnökök – kényszerből másutt boldoguljanak? Szeretné-e ha országában diktatúra épülne? Egyetért-e azzal, hogy maffiamódszerekkel egy oligarchacsoport gazdagodjon az országában – az európai polgárok által megtermelt jövedelemből?”
Csapjunk bele bátran, nincs mitől tartanunk, „a magyar modell működik”!
