Kontrák

A perlekedők pedig abban mindig egyetértenek, hogy a miniszterelnök úr kívül van a páston. Hálás szerep. Ebben a bizánci szférában fölösleges az éberség, elég jól ismerni a beosztottakat, s hagyni őket saját arcot szerezni. Már azt, aki akar közülük. Hogy ez mikor, meddig terjed, terjedhet, az csakis annak a függvénye, hogy a főnök ereje teljében érzi-e magát és nagyvonalú, vagy épp ki akarja mutatni a foga fehérjét. Közben a hozzá tartozó adminisztráció egyre nő, dagad, a különböző funkcióba kerülő emberek adott esetben egymás hatáskörébe harapnak, az ebből származó viták lekötik fölös energiáikat.

Nem lesz ez másképp ősztől sem, ha Rogán Antal új megbízatást kap. Vigyázni inkább az alsó szinteken kell, ahol egyes szervezetek buzgón utánozzák a területfoglalás primitívebb formáit, klikkek esnek egymásnak hol a rang, hol a mohóság, de legtöbbször mindkettő jegyében. Elnökségek, testületi tagságok, milliós támogatások megszerzése generál ádáz küzdelmeket, s itt a kegyvesztettek bosszúja szétver néha közösségeket. Ami odafent játék, évődés, az idelent fertőzésveszély. A központ tehát nem habozik, üt.

Utoljára 2009–2010-ben volt ekkora a felszámolási hullám, akkor 15 Fidesz-szervezetet oszlattak fel, most 44 nap alatt tíz fölött járnak. De nincs vége. A belháborúk, a kisebb-nagyobb botrányok megtorlásakor általában nem a morális megtisztulás a cél, hanem a rend visszaállítása, netán egy választási vereséget követő korrekció, erőgyűjtés. (A kiebrudaltak, háttérbe szorítottak egyike-másika idővel új funkcióban tűnik fel.)

Tiffán Zsolt jajkiáltása ezért kissé komikus. A Fidesz üdvöskéje, a villányi borászdinasztia képviselője a minap Facebook-bejegyzésben óvta mit sem sejtő vezérét a kufárok nyomulásától: „Viktor! Vedd már észre! Ezek maffiózók!” Csakhogy riválisai sem most kezdték a szakmát. És ezt Viktor már rég észrevette.