Tulajdonképpeni, viszonylagos, hozzávetőleges – ezekkel a szavakkal nyugtatjuk magunkat, mi, vidéki gyerekek, amikor a fővárosi komfortfokozatokról van szó. Viszonylag nem parasztok a pestiek. Tulajdonképpen tiszta a lépcsőház. Ilyenek. Aztán azt kérdezte Bébé, a költő, hogy vajon mennyi sót nyerhetnénk ki Budapest teljes aznapi izzadságából, és ez komolyan elgondolkodtatott mindannyiónkat. Ma már nem először. Előzőleg például azzal, hogy kikkel keverednénk inkább közelharcba, egy csapat terminátorral vagy egy csapat aliennel?
Aztán ugyanezekkel az antihősökkel a főbb szerepekben: kiknek az oldalán indulnánk inkább csatába? Valamint, hogy kit dugnánk meg inkább: egy felül ideges Schiffer Andrást, nyaktól lefelé viszont ideges Selmeczi Gabriellát formázó predátorkentaurt, vagy... A kérdés másik felét már elnyelte a ventilátor jótékony surrogása, mert hármasra állítottam a fokozatot, úgyhogy mindannyian úgy tehettünk, mintha nem is hallottunk volna semmit.
Ezekhez képest tehát ez a mennyi só van a város összverejtékében tematikájú kérdés kispálya volt, ám így, a kánikula sokadik napján mégis megmozgatta az egész nappalit. Kiegészítő kérdéseket kellett feltennünk. Egyrészt: az agglomeráció népét is idesoroljuk-e, kis ráhagyással tehát mondjuk a solymáriak, a vecsésiek izzadsága is számít vajon? Másrészt meg: számoljunk-e az állatokkal is?
Számoljunk. A nagy melegben kevésbé megy a számolás, megint jött a viszonylagos csönd. Jöjjenek a nyári slágerek! - mondta Bébé, úgyhogy jöttek a nyári slágerek. A költő csak azt kérte, legalább az egyikben szerepeljen az a szó, hogy móló - csak egy ilyet ismertünk hirtelen, de a Balatoni nyár nem sokáig bírta a lejátszóban. Alapból, a melegtől is elég szomorúak voltunk, erre pedig csak rátett a hosszú napok óta tartó Nagy Budapesti Marihuánaínség… Mindenkit lekapcsoltak? Már Szerbia felől sem jön semmi? Nem tudnak kerítést mászni a dílerek, vagy mi van?
Jött az egy szál bikinit hoztam el az útra, de ott meg a prozódiával voltak súlyos gondjaink, aztán egy YouTube-szuggesztió szerint a Kerozin együttes Kismalac című, nem éppen nyári izéje következett, amelynek első sorai után Simon azt mondta, hogy ha ez az esztétikai merénylet már felnőtt korunkban ért volna minket, egyszerűen erkölcsi kötelességünk lett volna azonnal kivándorolni az országból.
Ennek nyomán, és a mai zenei kínálatra is tekintettel, Bébével megfogalmaztunk egy újabb imperativust: Ha Magyarországra jössz, legyen nálad füldugó, kókuszlikőr & kokain! Mivel azonban mindháromból erős hiány mutatkozott otthon, betettük a Polly albumverzióját, felnyomtuk a hangerőt, nyomja el a zene a ventilátort, és így, Nirvanát hallgatva izzadtunk, és vártuk a meteorológia által beígért Armageddont. Armageddont így még nem várt senki. És élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet.
