Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, midőn a kis Jézus a jámbor lelkek szerint már megfogant, vagyis éppen tegnapelőtt, ünnepséget tartottak a Zala megyei Pórszombaton. Ahol a nem kevésbé jámbor Fazekas Sándor agrárminiszterünk azt mondta: a magyarság 1100 éves itt-tartózkodásának gyümölcsei azok a tündérkertek, amelyek generációk termelési hagyományait és a hozzá kötődő ételeket, italokat is őrzik. S még hozzátette, hogy az őshonos magyar gyümölcsfajták megőrzéséért indított mozgalomnak köszönhetően szerte a Kárpát-medencében már több mint százhúsz tündérkertet alapítottak, amelyekben kétezernél is több ősi fafajtát sikerült eddig megőrizni.
Szép település Göcsejben Pórszombat, egyes kutatók szerint előtagja az itteni népesség társadalmi státuszára, míg utótagja a szombatonként tartott vásári napokra utal. Autentikus agrárminiszter jelen helyzetben csak olyan faluban mond beszédet, amelyet nem felhőz a vasárnapi boltbezárás komor feketéje. Leendő ünnepségek helyszínéül így kifejezetten ajánlott Nagyszombat, Szombathely, Rimaszombat, Szepesszombat, Muraszombat, vagy épp Alsószombatfalva, ám messze kerülendők olyan helyszínek, amelyek a pórnép fülében az esztelen konzumálást idéznék fel: úgymint Hódmezővásárhely, Vásárosnamény, Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Vásárosbéc, Vásárosdombó, Vásárosfalu és Vásárosmiske.
Jómagam igenis híve vagyok a régi magyar fafajták megőrzésének, nagyanyám „ab ovo” tündérkertjében kilószámra ettem a batul almát meg a besztercei szilvát, amit ők Palócföldön valamiért „batunak” meg „bercenceinek” mondtak, de hát istenem, így van ez a jámbor lelkekkel, egyszerűsítik a nyelvet. A sótlanból így lesz sajtalan, a fejésnél használt sajtárból zsétár. A leánycsöcsű almák, árpával érő körték, duránci szilvák, porcogós cseresznyék, kék és fehér kecskecsöcsű szőlők, milotai diók, barkóca berkenyék földjén még minden világos, átlátható és egyszerű volt.
