galéria megtekintése

Kőbánya-blues

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 27. számában
jelent meg.


Rab László
Népszabadság

Az állam magára hagyta a szegénység problémájával a településeket. Nincs megoldása a kereset nélkül maradt emberek lakhatására, nem utolsósorban azért sincs, mert a rendszerváltás óta nem épültek szociális bérlakások. Ami maradt, abban nem lehet normális életet élni. A lepukkant házakat a hajdan prosperáló gyár vagy a vasút építette saját munkásainak. Kőbányának például, ahol tömegével jelentkezik a gond, az elmúlt években egymilliárd forintjába került a használhatatlan lakások reparálása.

Majd aztán arra költ, hogy onnan kilakoltassa a fizetésképteleneket. Évekig tartó pereskedés előzi meg a szomorú napot, amikor a közüzemi díjakat nem fizető nyomorgókat kiteszik. A civil szervezetek – amelyeket a mindenhatóságába belefeledkező állam egyre inkább ellehetetlenít – általában akkor érkeznek, amikor a kilakoltatás már kész tény, az aktivisták legfeljebb annyit tehetnek, hogy fellármázzák a sajtót, így erős képek jelennek meg a végrehajtóról meg a rendőrökről, amint munkájukat végzik.

A végén pedig Orbán Viktor belekurjantja a nagy magyar éjszakába, hogy senkit nem hagynak az út szélén, és csökken a szegénység. Az önkormányzatok eközben azon vannak, hogy a tehetetlen emberek, akik „még arra sem képesek”, hogy eljárjanak saját ügyükben, távol kerüljenek tőle. Menjenek más kerületekbe, és ha már nincsenek szem előtt, a probléma meg van oldva. A kilakoltatás rendszere mögött ügyes és alapos szabályok sorakoznak, aminek része az is, hogy lakbér helyett duplaannyi lakáshasználati díjat fizettetnek azzal, akivel nem akarnak szerződést hosszabbítani, mert például lopja az áramot vagy összeférhetetlennek minősítik.

 

A helyzetükben elgyengült emberek – akik között van ilyen is meg olyan is – arra játszanak, hogy minél később lakoltassák ki őket. Nem tudják, hogy kamatos tartozásaikat viszik magukkal, beég a bőrük alá, és reményük sem marad arra, hogy valaha szociális bérlakáshoz jussanak. Menthetetlenül hajléktalanok lesznek. A mindent agyonszabályozó és átnevező kormány nem szeretett volna mindezért felelősséget vállalni, naná, hogy a lakhatáshoz való jogot (az elhelyezés nélküli kilakoltatás tilalmával együtt!) nem vette be az alaptörvénybe. Azt szavalni, hogy senkit nem hagyunk az út szélén, egyszerűbb volt.

Kőbánya szem előtt van, hamar kiérnek a Maglódi útra vagy a Hős utcába az operatőrök, tudják ezt az ottani, szociálisan egyáltalán nem érzéketlen vezetők is. Nemrég háttérbeszélgetést szervezett ott az önkormányzat, hogy ne érje váratlanul a közvéleményt a tavaszi kilakoltatási hullám. Modern szociálisbérlakás-programra nincs erejük, mert ahhoz a Fidesz-logikától homlokegyenest eltérő koncepció – stadionok helyett lakásépítési program, egyéni mentorálási bázis, több állami pénz és beleszólás a civil segítőknek, nagyobb empátia a középosztálybeli szomszédoktól stb. – kellene. Ezek híján marad az, hogy bejelentik: utcára teszik a felesleges embereket. Vagyis ki, az út szélére.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.