Jelképes előörs. A jelképek azonban néha komoly jelentőséggel bírnak: értjük, hogy felhorgadt benned a vágy, de ne gyere közelebb, mert pórul jársz! Oroszország, bár el tudna bánni Ukrajnával, katonai értelemben nem szuperhatalom.
A NATO is csak nyomokban emlékeztet saját 1989-es önmagára, de Oroszország sem éppen a fénykorában lévő Szovjetunió. Az orosz fegyveres erők nincsenek jó állapotban, az emberük kevés, a haditechnika java része elavult, és a legmodernebb része sem feltétlenül versenyképes az amerikaival.
|
NATO-hadgyakorlat Hajmáskéren olasz, szlovén és magyar katonákkal
Kocsis Zoltán |
Igaz, élesben ezt soha nem próbálták ki – a két ország gondosan elkerülte egymást a hidegháború forró csataterein Koreától Vietnamon át Etiópiáig. Nem valószínű, hogy bármelyikük éppen most kockáztatna.
Az amerikai elnök pacifista programmal nyert választásokat, az orosz tudja, hogy hagyományos fegyverzettel nem nyerhet, atomháborút meg Ukrajna sem ér. Jóllehet a némiképp a múlt csatáit folytató John McCain szenátor vagy Zbigniew Brzezinski Ukrajna felfegyverzéséről és az oroszokkal való szembefordításáról álmodozik, ennek nincs sok realitása.
A válságnak rég vége lesz, mire az ukránok megkapnák a fegyvereket, és katonáik megtanulnák a kezelésüket, másrészt mégiscsak testvérnépekről van szó, amelyeknek aligha fűlik a foguk egy teljes körű háborúhoz egymás ellen.
A mostani események nyomán azonban új értelmet nyer a már-már célját vesztett Észak-atlanti Szerződés. A magukat fenyegetve érző baltiak, Románia és Lengyelország együtt már elég nagy súlyt képeznek a szervezetben ahhoz, hogy az amerikaiak oldalán felsorakozva cselekvésre bírják a gazdaságilag a status quóban érdekelt Német- és Franciaországot. Új helyzet alakul, amelyben a katonai erő újra nagyobb szerephez jut.
Hosszabb távon ott lebeg előttünk is a védelmi költségvetések kétszázalékos GDP-részesedésének NATO-s célja – az USA esetében ez most 4,1 százalék,mellette csak Nagy-Britannia, Észtország és Görögország (!) teljesíti a követelményt, Németország 1,3 százalékon áll, mi magyarok messze elmaradunk az egy (!) százaléktól.
Miközben Oroszország láthatóan benyomul oda, ahol nem találkozik azonnali és erős ellenállással. Az oroszokat leginkább az energiahordozók világpiaci árának esése gyengítené meg. Az amerikaiak és a szaúdiak a 80-as évek második felében jórészt így kényszerítették térdre a Szovjetuniót.
Az olcsó energia ösztönzőleg hatna a világgazdaságra is. A NATO katonai megerősítésének viszont komoly ára van, ami alól Közép-Európa sem vonhatja ki magát. További veszély, hogy piacokat vesztünk keleten – és akkor még nem beszéltünk a paksi típusú bizonytalanságokról. Az erő velünk van, de ez pénzünkbe kerül, ráadásul beszűkülnek az oroszokkal való kokettálás lehetőségei. Ha egyszer más szövetségi rendszert választottunk...
