Persze nem a miniszterelnököt kergetik el az otthonából – Kriza Ákos polgármesternek álmában sem jutna eszébe efféle felségárulás –, hanem a szegényeket űzik máshova. Azokat, akik az úgynevezett számozott utcákban élnek, ide születtek gyerekként, itt nevelgetik most utódaikat, néha talán zajosan, máskor csendben nélkülözve, számolva az időt a legközelebbi segélyig, jobb esetben a közmunkás-minimálbérig.
A borsodi városban pár hete vetette fel „spontán” egy fideszes önkormányzati képviselő, hogy fel kell számolni a nyomortelepeket. Nem váratott sokáig magára az ötletet hivatalossá tevő rendelet sem, így immár papír rögzíti: Miskolc városa kétmillió forintot ad mindazon családoknak, akik kiköltöznek elavult önkormányzati bérlakásaikból, s vállalják, hogy magasabb komfortfokozatú ingatlant vesznek egy másik településen. Az így megvásárolt lakásokra öt évig elidegenítési tilalmat jegyeznének be, így akadályozva meg, hogy később e családok „visszavándoroljanak.”
Ha azt hitték a város vezetői, hogy a kétmillió forint kecsegtető lesz e nehéz sorsú embereknek, s rohannak hanyatt-homlok Ongára vagy Múcsonyba kertes házat venni, tévedtek. A számozott utcák lakói fellázadtak, s a házaikra kitett transzparensekkel üzenték meg: nem mennek innét sehová, jól érzik magukat, ha netán költöznek, akkor se a város határain kívülre. Most meg kiderül, hogy új stadionról álmodik Miskolc, s hogy, hogy nem, a létesítmény parkolójául legjobb helyszínnek a számozott utcák területe tűnik. Így már kétmillió forintot sem kellene fizetni a családoknak megváltásként, kötelezhetnék őket ingyen is távozásra, elég, ha kimondják a bűvös szót: közérdek.
Máris indulhat a kiköltöztetés, elvégre önkormányzati bérlakásokról van szó, azzal meg a város azt csinál, amit akar, főként, ha olyan fontos cél lebeg a szeme előtt, mint az új stadion. Amire egyébként – mondják a helyiek – valóban égető szükség van, a Diósgyőr bír talán az ország legnagyobb szurkolótáborával, s ennek fényében még az a közel kétmilliárd forint sem tűnik túl soknak, amit a beruházásra költenének.
De ha emberi sorsok mennek miatta tönkre, családokat kényszerítenek akaratuk ellenére máshová, s úgy sakkoznak a kiszolgáltatott helyzetben lévőkkel, mintha ledönthető gyalogok lennének a királyok párharcában – akkor mégis túl nagy árat kell fizetni érte.
