Legfontosabb feladatom, hogy egyesítsem a nemzetet! Ez volt az elnök belépője, ami érthető küldetés, ha az érintett politikus olyan árokásó nagyhatalom élére kerül, mint Magyarország, esetleg egy vallási konfliktusokkal bőven terhelt állam vezetését veszi át. Ugyanakkor kevés ambícióról árulkodik e misszió kijelölése, ha olyan nem feltétlenül társadalmi tagoltságáról, történelmi traumáiról, etnikai háborúiról ismert ország első embere lesz, mint Izland.
Igaz, az már Gudni Johannesson politikai éleslátásáról árulkodik, hogy nem nemzeti konzultációt indított az egyesítésprojektről, hanem csak felvette szépen kedvenc csapata mezét, aztán beállt honfitársai közé a lelátóra az Eb-negyeddöntőben, hogy a helyszínen szurkoljon a franciák ellen pályára lépő együttesnek. Ez is jelzi, nem harrachpéteri értelemben vett életörömmel közlekedik a közéletben.
A képet árnyalja, jelenlétével halaszthatatlan közfeladatát teljesítette, elvégre Izland lakosságának tíz százaléka volt azon a helyen, ahol éppen ő is. A gejzírek szigetének lakói megőrültek a válogatott nyolcba jutásától. Felfoghatatlan volt inváziójuk, ami egyúttal rámutatott arra, üdvözlendő, hogy Kína futballja egyelőre nem termel Aron Gunnarssonhoz fogható nemzeti hősöket, mert ha esetleg megindulna minden tizedik ázsiai polgár meccset ünnepelni, Nógrádi György újrafogalmazhatná kevéssé komplex népvándorlásügyi tételeit.
