galéria megtekintése

Kísérőzene tragédiához

4 komment


Csepelyi Adrienn

Fenyegető veszély – Szorongás – Katasztrófa. Így nevezte Arnold Schönberg osztrák zeneszerző Kísérőzene egy filmjelenethez című művének (Op. 34.) tételeit. Bár sokáig hitegettük magunkat, hogy elkerülhető, filmünk kétségtelenül és immár visszavonhatatlanul eljutott a harmadik tételhez. Szeretik Schönberget? Hogy nem értik? Talán inkább eddig nem értették– meglehet, a tizenkét hangú skálának nem a nyugalmas hétköznapokban van az értelmezési tartománya. Csakhogy kedden felfedte magát a borzalom ­Európa szívében: Schönberg vonósai értelmet nyertek.

Emlékszem, milyen döbbenten álltunk a barátnőmmel néhány éve az isztambuli repülőtéren: az üvegdobozban ugyanis, amelyben mifelénk a biztonsági ellenőrzés során elkobzott körömollók, eldobható borotvák és szemöldökcsipeszek tornyosulnak, ott Uzik, Kalasnyikovok és kézigránátok. Már a bejáratnál ellenőriztek bennünket, aztán odabent még kétszer, ami paranoiának tűnt. Arrafelé már akkor is a második tételnél járt a zenekar.

Most persze könnyű azon gondolkodni, miért is nincs a brüsszeli reptéren (és máshol) már a bejáratnál komolyabb ellenőrzés, miért hagyják a jelenlegi helyzetben, hogy nem átvizsgált emberek összetömörüljenek.

 

És még könnyebb egymásra mutogatni, igazolva látni mindenféle ostoba előítéletet. Így válik a ­paranoia racionalitássá, a veszély szorongássá, amiből pedig könnyedén düh lesz. De miközben elkerülhetetlenül sokasodnak körülöttünk az ellenőrző kapuk, a körömollók helyét átveszik a fegyverek, mind idegesebben tekintgetünk körbe elhagyott bőröndöket és potenciális tömeggyilkosokat keresve magunk mellett a pénztárnál, a metróban vagy a pályaudvaron, jusson eszünkbe Schönberg, még ha nem is szeretjük az atonalitást. „Sohasem láttam az emberek arcát – mondta ő –, mert mindig a szemükbe néztem."

Van egy dal, Holly Near békeharcos énekes-dalszerzőé. Már megint dúdolom, ami nagyon fáj, mert ezt a dalt nem lehet anélkül dúdolni, hogy az embernek ne szorulna össze a torka – vagy inkább a lelke. Belefáradtam a megosztásába, mert egyre gyakrabban érzem szükségét, hogy kirakjam a Facebook-üzenőfalamra. Kísérőzene tragédiához. Így szól:

„Nem félek a Jahvétoktól.
Nem félek az Allahotoktól,
Nem félek a Jézusotoktól –
Attól félek, amit az isteneitek
nevében tesztek.

Nem félek az egyházaitoktól,
Nem félek a templomaitoktól,
Nem félek az imáitoktól,
Attól félek, amit az isteneitek
nevében tesztek."

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető