galéria megtekintése

Ki mit tett a Hóman-ügyben?

3 komment

Heisler András

A mindig tárgyilagosan mérlegelő és pontos Népszabadság egyik legfelkészültebb újságírója, Czene Gábor a lap június 15-i számában elsőként ismertette a közvéleménnyel a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalását arról, viselheti-e közterület Hóman Bálint egykori kultuszminiszter nevét.

Az írás első részében a szerző összefoglalja a tavaly év végén „tetőző” Hóman-ügyet: „a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) a Hóman Bálint Kulturális Alapítvány elnevezését kifogásolva a Fejér Megyei Főügyészséghez fordult. Az alapítvány a kormány politikai és anyagi támogatásával szobrot akart emelni Székesfehérváron a volt kultuszminiszternek. A tiltakozások hatására a Fidesz és az alapítvány is visszakozott, a szoborállítás elmaradt.”

Az összefoglaló – nyilván szándéktalanul – azt a téves benyomást kelti, mintha a TEV beadványa érdemi szerepet játszott volna a szoborállítást támogató önkormányzat és tekintélyes kormánypárti politikusok álláspontjának megváltozásában, „visszakozásukban”.

 

Valójában nem ez történt. A TEV ennek az ügynek egészen bizonyosan nem tartozott az élharcosai közé, ráadásul még a meglehetősen kései csatlakozásuk idején is kerülték, hogy állami-önkormányzati vezetőkkel konfrontálódjanak. Beadványukkal nem az önkormányzati támogatással, az állam pénzügyi támogatásával felállítani tervezett szobrot, hanem a felállítását formálisan kezdeményező civil szervezet névválasztását támadták meg. Pedig a vita lényege pontosan arról szólt, elismerheti-e az állam egyfajta példaképként a zsidótörvények elfogadásában nagy szerepet játszó, a nyilasok mellett is kitartó kultúrpolitikust. Egy magánalapítvány névválasztása ehhez képest mellékes szál, s ebbe kapaszkodva a TEV-nek nem kellett a hatalommal szemben konfliktust felvállalnia.

A TEV decemberben nyújtotta be a cikkben említett ügyészségi beadványát. Akkor, amikor az önkormányzat már a hónap első felében tudatta a nyilvánossággal, mégsem tartja helyesnek a szobor felállítását, és az állami-önkormányzati háttér nélkül maradt terv napokon belül össze is omlott. A jelentős önkormányzati paradigmaváltást a sokszínű koalícióba összeálló civilek közel fél évig tartó nyomásgyakorlásával, a Mazsihisz nemzetközi tekintélyének latba vetésével lehetett elérni. Ebben a folyamatban a Mazsihisz álláspontja végig következetes volt, ami mellett a TEV által kezdeményezett emléktábla ötlete inkább nevetséges, mint érdemi színfoltnak tekinthető.

Érdekes lehet az előzőek fényében elővenni a TEV vezetőjének, Bodnár Dánielnek a nyilatkozatát: „a zsidó közösségnek az emlékezetpolitikai kérdésekben mutatott, politikai töltetű szerepvállalása, amit 2014–15-ben több ügy kapcsán is tapasztaltunk, nem keltett pozitív benyomást a többségi társadalomban”, mondja, majd finoman megvádolja a „zsidó közösség” vezetőinek „egy részét”, hogy csak a számukra szimpatikus pártoknak akartak politikai segítséget adni. Pedig, miközben a Mazsihisz ebben a kérdésben nem értett egyet a kormánypárti vezetésű önkormányzattal és számos kormánypárti politikussal, a szoborállítás ötletét rossz­nak tartó miniszterekkel azonos platformra került. Ebből is látszik, hogy szó sincs pártpolitizálásról – színtiszta érdekképviseletről volt szó.

Annak viszont a Mazsihisz vezetése örül, hogy Czene cikkének tanúsága szerint immár a TEV-nél is büszkék kissé megkésett és erőtlen fellépésükre a Hóman-ügyben. Ez akár a jövőbeli közös gondolkodás alapja is lehet, amely elé a Mazsihisz várakozással tekint.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.