Valójában nem ez történt. A TEV ennek az ügynek egészen bizonyosan nem tartozott az élharcosai közé, ráadásul még a meglehetősen kései csatlakozásuk idején is kerülték, hogy állami-önkormányzati vezetőkkel konfrontálódjanak. Beadványukkal nem az önkormányzati támogatással, az állam pénzügyi támogatásával felállítani tervezett szobrot, hanem a felállítását formálisan kezdeményező civil szervezet névválasztását támadták meg. Pedig a vita lényege pontosan arról szólt, elismerheti-e az állam egyfajta példaképként a zsidótörvények elfogadásában nagy szerepet játszó, a nyilasok mellett is kitartó kultúrpolitikust. Egy magánalapítvány névválasztása ehhez képest mellékes szál, s ebbe kapaszkodva a TEV-nek nem kellett a hatalommal szemben konfliktust felvállalnia.
A TEV decemberben nyújtotta be a cikkben említett ügyészségi beadványát. Akkor, amikor az önkormányzat már a hónap első felében tudatta a nyilvánossággal, mégsem tartja helyesnek a szobor felállítását, és az állami-önkormányzati háttér nélkül maradt terv napokon belül össze is omlott. A jelentős önkormányzati paradigmaváltást a sokszínű koalícióba összeálló civilek közel fél évig tartó nyomásgyakorlásával, a Mazsihisz nemzetközi tekintélyének latba vetésével lehetett elérni. Ebben a folyamatban a Mazsihisz álláspontja végig következetes volt, ami mellett a TEV által kezdeményezett emléktábla ötlete inkább nevetséges, mint érdemi színfoltnak tekinthető.
Érdekes lehet az előzőek fényében elővenni a TEV vezetőjének, Bodnár Dánielnek a nyilatkozatát: „a zsidó közösségnek az emlékezetpolitikai kérdésekben mutatott, politikai töltetű szerepvállalása, amit 2014–15-ben több ügy kapcsán is tapasztaltunk, nem keltett pozitív benyomást a többségi társadalomban”, mondja, majd finoman megvádolja a „zsidó közösség” vezetőinek „egy részét”, hogy csak a számukra szimpatikus pártoknak akartak politikai segítséget adni. Pedig, miközben a Mazsihisz ebben a kérdésben nem értett egyet a kormánypárti vezetésű önkormányzattal és számos kormánypárti politikussal, a szoborállítás ötletét rossznak tartó miniszterekkel azonos platformra került. Ebből is látszik, hogy szó sincs pártpolitizálásról – színtiszta érdekképviseletről volt szó.
Annak viszont a Mazsihisz vezetése örül, hogy Czene cikkének tanúsága szerint immár a TEV-nél is büszkék kissé megkésett és erőtlen fellépésükre a Hóman-ügyben. Ez akár a jövőbeli közös gondolkodás alapja is lehet, amely elé a Mazsihisz várakozással tekint.
