A defenesztráció, azaz politikusok kihajítása a hatalom építményének ablakából eleddig hiányzott a magyar közéleti kultúrából. Ezt a szokást a csehek kezdték el bevezetni 1419-ben, amikor is a polgármestert, a bírót és a tanácsosokat szórták ki az ablakon. Nagy divat Csehországban sem lett belőle, noha kétszáz évvel később azért a császár követeit is kidobták a Hradzsin ablakán.
Mindez arról jutott eszembe, hogy Szombathelyen, az alakuló önkormányzati közgyűlésen Czeglédy Csaba, a helyi szocialisták frakcióvezetője azt találta mondani Hende Csaba honvédelmi miniszternek, országgyűlési képviselőnek – aki azt gondolta, a parlamentben van, s szónoklatba fogott, mindenekelőtt az ott összegyűlt, s a földtörvény miatt haragos kiskerttulajdonosok megnyugtatására –, hogy ne érje meg miniszter úr, hogy az emberek bemennek utána a parlamentbe, és kidobják onnan.
A történelmi hűségnek tartozunk azzal, hogy a frakcióvezető a kihajítás helyszíneként nem jelölte meg az ablakot, szabad értelmezési lehetőséget hagyott szavainak, vagyis akár az ajtó is szóba jöhet. Szombathelyen a képviselők példamutató önmérséklettel nem jutottak el a tettlegességig, megmaradtak a szavak szintjén. Hende Csaba például azt idézte fel, hogy az MSZP frakcióvezetője egy korábbi egyeztetésen azzal fenyegette meg őket: „kicsontozunk benneteket”.
