A másik rém tőlünk nyugatra fekszik: Brüsszel, az európai ügyek fellegvára. Ott valakik azt akarják kimódolni, hogy vegyük emberszámba a kóbor tömegeket, készítsünk nekik ennivalót és szállást, adhassák át a papírjaikat, és kezdjük el intézni az Európában maradásukat. De megmondta a kormány: ha így tennénk, egy napon övék lenne az ország. Jobb az óvatosság. Egy magas kerítés megóv az ilyes veszélyektől, főként ha úgy húzzák fel nagy ügyesen, hogy bejárat sincs rajta.
De kik is azok ott, Brüsszelben, akik állítólag idegeneket akarnak költöztetni a lakásainkba erőnek erejével? Habár másnaponta azt is hallani, hogy tengernyi pénzt küldenek az ország felzárkóztatására, alig győzzük elkölteni.
Kezdjük a „brüsszeli bürokráciával”, a javaslatokat kigondoló Európai Bizottsággal. A testületet Jean-Claude Juncker vezeti, aki kamerák előtt szokott miniszterelnökökkel évődni. Ebben a csapatban minden tagállam egyenlő, mindegyiknek egy helye van. Magyarországot Navracsics Tibor képviseli, aki volt a Fidesz frakcióvezetője és kormányában igazságügyi, azután külügyminiszter. Orbán Viktor és összes munkatársa bármikor magyar nyelven érdeklődhet nála, hogy mi újság odafent. Navracsics sokáig ott lesz, talán tovább, mint Orbánék itthon. Ötéves mandátuma 2019-ig szól, addig biztos kapcsolati pont a kormánynak. Rajta kívül más magyar abba a terembe be sem teheti a lábát. A heti üléseken, amikor például a betelepítési kvótákat kieszelik, mindegyik tagállamból az egyetlen kinevezett biztos van jelen.
A nyilvános vitákat az Európai Parlament hatalmas arénájában tartják Martin Schulz elnökletével. Ezeknek ugyan csekély a tétje, mivel egyetlen kormány sem bukhat bele az ottani erőviszonyokba, ellentétben a nemzeti parlamentekkel. Nagy viszont a visszhangjuk, így közvetve hatnak a politikára. Ebben az intézményben Magyarországot 21 hely illeti meg. A képviselőket mi választjuk itthon, habár nem személyekre, hanem pártlistákra szavazhatunk. A jelölteket az egyes pártok rakják sorrendbe és juttatják úgyszintén kockázat nélküli, ötéves mandátumhoz, kellemes javadalmazással. A 2014-es EP-választásokon a 21 magyar helyből 12-t a Fidesz nyert meg. Hatalmas túlerővel ülnek ott, a többi öt magyar politikai párt egy-két-háromfős képviseletével szemben. Annyian vannak, hogy a magyar delegátusok közül senki nem tudja túlkiabálni őket sem a plenáris üléseken, sem az ágazati bizottságokban. Szájer József, Deutsch Tamás, Gál Kinga, Gyürk András, Pelczné Gáll Ildikó, Schöpflin György és a többiek csupa rutinos politikusok. Itthon is gyakran kapnak pártfeladatot, összedobnak egy alkotmányt, kézbe veszik az informatikát stb. A pártelnök-miniszterelnök kemény szóval irányítja őket. Időnként egyiket-másikat berendeli köztársasági elnöknek, miegymásnak, belső szolgálatra.
Végül a legerősebb brüsszeli intézmény az Európai Tanács. Üléseit a tagállamok félévenkénti forgással vezetik, most éppen Hollandia. A tanács gerincét tíz szakminiszteri testület alkotja, a külügyminiszterektől az agrárminiszterekig. Ezek egy-két havonta találkoznak és döntenek a közös ügyekben. Több száz szakértői testület dolgozik alájuk. A tanács bármely felállásában a tagállamok közvetlen képviselői ülik körbe az asztalt. Itt születnek a legfontosabb döntések úgy, hogy mindig minden tagország jelen van. A döntéshozó brüsszeli hierarchia csúcsán foglal helyet a kormányfők testülete, az Európai Tanács, ennek állandó elnöki tisztjét a volt lengyel kormányfő, Donald Tusk tölti be. Az EU-tagállamok egyes számú kormányzó politikusai, köztük Angela Merkel, Francois Hollande, David Cameron és társaik a legfontosabb ügyek miatt manapság már közel kéthavonta ülnek össze Brüsszelben. Orbán Viktor minden ilyen eseményen jelen van, láthatjuk őt a „családi fotókon”. Rögtön nyilatkozik is, így már a helyszínről szidhatja azt a döntést, amelynek valamilyen módon részese volt. Brüsszelben az – és csak az – dönthet, aki otthon kormányoz. A tanács összes fórumára kizárólag a tagállami kormányok képviselői hivatalosak. Ha változik a vezetés a fővárosokban, akkor új emberek ülnek a tagállami táblák mögött az unióban. Huszonnyolc ország körében ez elég gyakran megtörténik, a politikai siker és szerencse forgandó, hol az egyik, hol a másik tagországban tartanak választásokat. Nincs ülés személycserék nélkül: Berlusconi hűlt helyén Renzi ül, Tuskot Szydlo váltotta, Fico viszont újrázhat…
Ki is hát „Brüsszel” valójában? Az Európai Bizottságban Navracsics Tibor, az Európai Parlamentben 21 magyar, köztük 12 fideszes képviselő, a döntéshozó tanácsban pedig kizárólag az Orbán-kormány miniszterei, szakértői, illetve a csúcsokon maga a miniszterelnök. De hol rejtőzik az ellenség, aki újabb hatáskörökre éhezik és ellenünk áskálódik? Szögezzük le: Brüsszelben senki sem erősebb a tagállamoknál, az uniós intézmények is az ő akaratuk szerint formálódnak, őket képviselik és szolgálják. Ami viszont számít, az a tagállamok többsége, de legalábbis a döntést befolyásolni képes kritikus tömege. Brüsszel bírálatában rendszerint élen jár az, aki a vitákban alul marad, aki képtelen kellő támogatást találni, aki kisebbségbe szorul. A magyar kormány ma minden jel szerint ezek közé tartozik. Ezért küzd körömszakadtáig „Brüsszellel”, holott, bárhova néz, minden uniós intézményben először a saját tükörképét láthatja.
A szerző volt külügyminiszter és az Európai Bizottság korábbi biztosa
