galéria megtekintése

Ki a szakadékból!

4 komment

Fábry Béla

A pedagógustársadalom ki­lépett az osztályteremből, a krétát transzparensre cserélte. A miskolci Hősök tere, a budapesti Kossuth tér mutatta az elszántságot. Sokan – szakszervezetek, civil szervezetek, szülők – ismerték fel, hogy nekik is dolguk van ott, ahol a pedagógusok felemelik a hangjukat. A diákok számára is itt volt a valóságos társadalmi tapasztalatszerzés ideje, amikor magukért és ifjabb diáktársaikért állhattak ki, és átélhették, milyen drámai erejű élmény a tüntető tömeg néma csendje.

Az iskolák együttműködő képviselői, a szakszervezetek, a civil szakmai szervezetek álláspontjában közös, hogy mindannyian az oktatási rendszer egészét érintő, rendszerszintű változásokat akarnak. A mai oktatási rendszert avíttnak és működésképtelennek tartják. Új közoktatási törvényt követelnek, a követelmények átalakítását, az iskolafenntartás és az ellenőrzés-értékelés jelenlegi rendszerének lecserélését, forráskivonás helyett forrásbővítést – legalább a 2010-es szintig –, diákok és pedagógusok munkaterheinek csökkentését stb. Az alternatív rendszer kidolgozása és közös képviselet végett újjászerveződik a Civil Közoktatási Kerekasztal, a miskolci iskolák kezdeményezik az egész ágazatot megjelenítő Központi Közalkalmazotti Tanács létrehozását. 

Orbán Viktor álláspontját Balog Zoltán és Palkovics László határozottan megfogalmazta: a 2011-ben választott irány jó, a rendszer fő elemei stabilak, azokhoz nem nyúlnak, a működési zavarokat korrekciókkal kívánják elhárítani. Erről szólt a kormány kezdeményezte Köznevelési Kerekasztal első napja. Bizottságokban egyeztetnek a kiválasztottakkal apró módosításokról: igazgatóknak bankkártya, a Nagy Gólem helyett esetleg néhány Kis Gólem – és kész.

 

Az álláspontok élesen szemben állnak egymással. A tüntetések azt mutatják, hogy a pedagógusok elszántak. A kormánypárti frakcióülésen elhangzott kormányfői beszéd üzenete is egyértelmű. A kormány(fő) határozott és elszánt. Érthető. Hatalma hosszú távú biztosításának egyik pillére az oktatási rendszer. Ha ez megbillen, megbillen az egész hatalmi rendszere.
Felsorakoztak a csapatok egymással szemben. A két fél stratégiája világos, a küzdelem megindult. A felek erőt demonstrálnak, fárasztják egymást, keresik a fogást. A kormánycsapat stabil, minden hatalmi eszköze, amivel a folyamatokat irányíthatja, Orbán kezében van. Vele szemben a pedagógusok, diákok és szülők százezrei állnak, a csapat alakul, csapatkapitány még nincs, eszközeik szerények, elszántságukkal fordítottan arányosak. Van-e megoldása a helyzetnek a jelenlegi körülmények között? Úgy tűnik, nincs.

Ha a pedagógusok továbbra is „rendszerszintű változásokat” követelnek, küzdelmük kudarcra van ítélve. Kidolgozhatnak bármilyen modern, szakmai elemzésekkel, tudományos vizsgálatokkal, hazai és nemzetközi adatokkal, más országok eredményeivel alátámasztott javaslatokat, ahogy ezt már egyébként tették, a hatalom minderre vak.

Ki kell mondani, hogy az oktatási rendszer egészét érintő változások csak akkor fognak megvalósulni, ha azokat politikai változások előzik meg. A diktatúra, még ebben a puha, demokráciának álcázott változatában sem tűri meg a demokratikus-humanista oktatási rendszert. Helyre kell állítani a társadalom működésének demokratikus kereteit. Ez szükségszerűen magában foglalja az oktatás viszonyainak demokratizálását, humanizálását, modernizálását is.

Ezek szerint a működési zavarok megszüntetésének rövid távú programjáról le kell mondani? Nem. Minden gyerek egyszer elsős alsó-, közép- és felsőfokon. Nem tehetjük meg, hogy az ő mai érdekeiket feladjuk. Az ő iskoláslétük sem telhet el nyomorúságos körülmények között. Egyszerre kell küzdeni a mai lehetetlen állapotok elviselhetővé tételéért és a rendszer egészének átalakításáért.

A szerző pedagógus

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető