galéria megtekintése

Kezek a magasban

0 komment


Csepelyi Adrienn

Karlendítési ügybe keveredtem. Fekete póló, mondjuk, nem volt rajtam, de mivel ott ültem (álltam, ugráltam, őrjöngtem) az Izland elleni meccsen a keménymag fölött, vélhetően magamat is felfedezhetném néhány képügynökségi fotón. Tán még a karom is lendül némelyiken. Például, amikor Karaszjev játékvezetőt küldöm el nyaralni Tahitire.

Megesett párszor a kilencven perc alatt. Elsőre vicces, hogy eszményi náci menyecske lennék a szatmári népviseletemben. Második blikkre rémisztő, milyen könnyű egy ügyesen beállított és megszövegezett kép alapján elhíresztelni a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarországon mindenki náci.

Ne legyünk álságosak: a táborban – ahogyan sok más európai futballnemzet keménymagjában is – nem nagyítóval kell keresni a szélsőjobbosokat. Nem árt azonban elgondolkodni, hogy tényleg az általánosítás és a lenézés-e a megfelelő hozzáállás. Nem lehetne-e esetleg arra használni a hirtelen kitört futball-lázat, hogy végre elinduljon az évtizedek óta égetően hiányzó párbeszéd? Nem lehetne-e megkérdezni ezt a „söpredéket", hogy mégis miért viselkedik úgy, ahogy? Miért teszi fel arra az életét, hogy hóban-fagyban, kánikulában, eredménytől függetlenül kíséri a csapatot? Miért nem családi házat vagy autót vesz azokból a százezrekből, amelyeket drapériákra, egyenpólókra, kimerítő buszos utakra költ? Miért fontos neki a pirotechnika és miért skandál trianonos nótákat? Hogy vajon érti-e, miért érzi a társadalom többi tagja félelemkeltésnek azt, ami az ő számára csupán ártalmatlan móka? Egyáltalán: hogyan érthető meg és fogadható el az átlagember számára ez a szubkultúra?

 

Dzsudzsák Balázs tökéletesen érti a helyzetet. Ünnepelni a feketepólósokhoz szalad, hisz ők azok, akik ott voltak Bukarestben, Helsinkiben, a nyócegyen és a nyócegy után is, amikor kongott a lelátó többi része. Ám ha baj van, repülnek a petárdák és a söröspoharak, Dzsudzsák azonnal jelzi az ultráknak: elég lesz. Ők pedig hallgatnak rá – mert meghallgatja őket. Talán érdemes volna példát venni az Eb-selejtezők alatt igazi csapatkapitánnyá érett Dzsudzsákról: nézzük meg, hogyan fektethetünk le olyan szabályokat, amelyeket mindenki betart, és amelyek mellett valamennyien jól érezhetjük magunkat a stadionokban és azok környékén.

A nemzetközi sajtó hecckampánya nyomán most átérezhettük, milyen az, amikor kollektíve bűnözőnek állítanak be mindenkit a Spanyolországban élő testépítőtől a népviseletes „libsi" újságíróig. Pedig elég néhány kérdés, és hirtelen egyéni sorsok bontakoznak ki a tetoválások és fekete pólók mögött. Tegyük fel azokat a kérdéseket – és hallgassuk meg a válaszokat! Még a végén beszélgetni fogunk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.