„Ha ugyanaz van benne, mint ami a Koránban, akkor felesleges, ha pedig nem, akkor veszedelmes.” Ez a mondat úgy vonult be a történelembe, mint egyfajta muszlim ideológia, amelyet az ókor legnevezetesebb közgyűjteményének, az alexandriai könyvtárnak a megsemmisítéséhez gyártott (a monda szerint) a hódító Omar kalifa.
Akik döbbenten állnak mindama pusztítás láttán, amit nem másfél ezer évvel ezelőtt, hanem napjainkban követnek el az iszlám legszélsőségesebb elemei – elsősorban az Iszlám Állam (IS) terroristái – Irakban és Szíriában, alighanem ideológiailag képzetlenek. Tudniillik a műkincsrombolók, szoborpusztítók számára és szemében nem létezik olyan, hogy világörökség meg az emberiség közös kincse, csak az, ami a próféta és műve, a Korán után s főként annak szellemében született. Ezek az iskolázatlan, a szent könyvet is legfeljebb csak felületesen ismerő vademberek hitük szerint bálványokat döntenek le, éspedig azért, hogy nyoma se maradjon annak, amit az emberiség Mohamed előtt alkotott.
Ők a „nulla év” emberei. Úgy hiszik, a történelem velük kezdődik, de legalábbis sok évszázadnyi szünet után visszakerül a maga Allahtól való, aztán a próféta és követői által teremtett természetes és kívánatos állapotába.
