Most, hogy Lázár János kidobolta a bürokráciacsökkentő csomag második fejezetét, fellélegezhetünk. Az Államreform 2 arra hivatott, hogy „kevesebb hülye szabály legyen”, vagyis tudhatjuk: a kormány a legádázabb ellenséggel is szembenéz. A rezsidémon ehhez képest kismiska, a bankok elszámoltatása könnyű séta a parkban. Az árakat a Fidesznek egy év volt letörni, a bankokat három, de a bürokratákkal még sok a baj. Beleszivárognak a résekbe, hülye szabályokkal töltik ki, s repesztik a gránitot. Egy csomag ehhez kevés.
Az Államreform 1 persze sikeres volt, de lássuk be: így egy uniós támogatási programot hívtak (Államreform Operatív Program, vagyis ÁROP volt a becsületes neve), amelyben a legfontosabb cél az volt, hogy minél több lóvét lehessen az uniótól elszippantani. Ezt pedig akkor lehet megtenni (főként, ha olyan remek projektekről van szó, mint például az „ÁROP – 1.A.1 – előkészítési tevékenységek támogatása a folyamatok felülvizsgálata és szervezetfejlesztés érdekében”), ha megfelelünk az uniós elvárásoknak, gyártjuk a papírokat, beállunk a sorba: szemszám, pirburg, párkáp.
Reformban is van gyakorlatunk, az átkos negyven után még vagy húszévnyi – Gyurcsányék például külön Államreform Bizottságot is létrehoztak: az apparátus a bürokrácia csökkentését is csak új szabályok alkotásával tudja elképzelni. Az adóbevallás is csak akkor söralátét, ha a hatóság végzi el a munkát: nem a szabály és a bevallás lett egyszerűbb, csak több állami alkalmazottat vettek fel, akiknek az a dolguk, hogy helyettünk megtanulják alkalmazni azokat.
