Egyik oldalról impozáns gazdasági növekedésről számol be a kormány, s előrejelzései is hasonlók, másik oldalról dermesztő adatok látnak napvilágot a szegénységről. Egyik adatsor valóságtartalmában sincs okunk kételkedni. Hogyan lehetséges ez? A választ el lehet intézni annyival, hogy folytatódik az ország kettészakadása, ám a probléma nem ennyire egyszerű. Néhány hónapja látványos körte alakú ábrán mutatták be a magyar lakosság társadalmi és szociális összetételét. E szerint a lakosság kétharmada vagy rossz, esetleg kilátástalan helyzetben van, vagy minden erejével azért küzd, hogy a felszínen tudjon maradni. Ezt fejezik ki a szegénységet taglaló, nyomasztó statisztikák is.
De akkor mi végre a gazdasági növekedés? Ehhez érdemes áttekinteni a gazdaság szerkezetét. A Magyarországon működő cégek 90 százaléka teljesen esélytelen komolyabb növekedésre, nincs bennük ehhez megfelelő potenciál. Sarki boltok, kis autójavítók, virágosok, pékek... Valahogy megél belőlük a család, de ennyi. Legfeljebb egy alkalmazottal. Többet úgy 30-40 ezer cég foglalkoztat, ám az ötvenfősnél nagyobb társaságok száma ennél sokkal kevesebb. Igazi vállalat alig van, számuk nem éri el az ezret.
S ez az ezer cég fizeti be az összes vállalati adó majdnem felét. Jelentőségük a GDP alakulásában hatalmas. Az autógyárak időszaki leállásai például mélyen behorpasztják az ipari termelési görbéket. Egy vállrándításuk is meglátszik a makrogazdasági számokon. Ezen az tudna változtatni, ha a többi életképes társaság szépen fel tudna zárkózni, ha újabb szereplők jelennének meg. Jelenleg azonban nem ez látszik. A tőke épp ellenkezőleg, elhagyja az országot, emellett több nagy cég is régiós szűkítést jelentett be, ami szinte ugyanezt jelenti.
