Fel kell kötnie a gatyáját annak, aki kampányidőszakban újságot akar írni, tévéműsort akar készíteni. A Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria döntései nyomán ugyanis csak az a kérdés, hogy kit hányszor dobnak fel az NVB-nél, az elmarasztalás borítékolható. Ha azzal bíznának meg, hogy az e döntésekben jogsértőnek ítélt sajtómegjelenések alapján készítsek beadványokat az NVB-nek, érdemes lenne jogász közmunkások alkalmazását javasolnom, hogy elláthassam a napról napra, sőt óráról órára rám szakadó feladatot.
Mert az NVB és a Kúria elmarasztaló döntéseiből következő elvárásoknak folyamatosan egyetlen sajtótermék sem tud megfelelni, legfeljebb ha nem csinál semmit. Mert nem tudja a dolgát úgy tenni, hogy előbb-utóbb (de inkább előbb) bele ne ütközne a választási törvény esélyegyenlőséget megkövetelő szabályába. Mi például az ATV-vel nem szervezhetünk olyan választási vitát, amelyben mellőzzük a Jobbik képviselőjét.
Ha a választási törvényből ezek a döntések következnek, akkor rossz a törvény. Nemcsak a sajtó, hanem a választók számára is, akik kénytelenek lesznek olyan médiából tájékozódni a választások idején, amely a jogi pofonoktól félve korlátozza önmagát, témaválasztási, -feldolgozási és a szerkesztési szabadságáról lemondva egyencikkeket ír egyenfelületeken, nehogy az esélyegyenlőség megsértésének bűnébe essen.
