A 2010-ben győztes Fidesz első dolga volt, hogy a „spórolás" érdekében megszüntette a második fordulót. Így az egyéni választókerületben, ha sok jelölt indult, a legerősebb (legtöbb szavazatot kapó) párt akár a szavazatok 15-20%-a ellenében is 100% mandátumot szerezhetett.
De az egyfordulós egyéni választási rendszer Magyarországon nemcsak az aránytalanságot hozta magával, hanem lehetetlenné tette a nagyon megosztott ellenzék összefogását is. A kétfordulós rendszerben a második fordulóban csak két-három jelölt indul, és az első fordulóban kiesett jelöltek (pártok) anélkül tudnak szövetségbe tömörülni, hogy formális egyezség (közös program) születne. Elégséges annak a kijelentése, hogy a megmaradt jelöltek (pártok) közül egyet támogat, még akkor is, ha tartalmi kérdésekben a nézeteik, a törekvéseik nem állnak egymáshoz túlságosan közel. Az első forduló minden pártnak lehetővé teszi a megmérettetést, a második forduló pedig az integrációt segíti.
Napjainkban felmerült a hiányzó második forduló helyett az ún. előválasztás bevezetése. Ennek célja, hogy a tényleges választás előtt az ellenzékbe szorult és megosztott szervezetek felmérjék a tényleges erőviszonyokat, társadalmi támogatottságuk mértékét, és ennek alapján keressék a politikai szövetség létrehozásának, azaz közös jelölt indításának a lehetőségét.
Az „előválasztás" tehát az államszervezetbe beépülő képviselet megteremtése előtti politikai akció a politikailag osztott ellenzék integrálására, közös nevezők teremtésére. Ennek elfogadása vagy elutasítása lehet politikai mérlegelés kérdése, de nem választójogi kérdés. A választáson induló szervezeteknek elvitathatatlan joguk – a jogszabályok betartása mellett – meghatározni jelöltjeik kiválasztásának a módját. Egyedül azt vitatom, hogy az előválasztással pótolni lehetne a második fordulót. Szerintem nem!
Magam az arányosság igénylésének feltétlen híve vagyok. Ennek legtisztább, legkövetkezetesebb formája az olyan lajtromos választás, amelyet pl. az 1945. évi VIII. törvény valósított meg. De nem vagyok idealista. A választási szabályok megalkotása során elfogadhatók politikai kompromisszumok. Minden olyan lépést támogatni kell, amely az arányosság irányába visz, és minden elképzelést, amely ezzel ellentétes, vissza kell utasítani.
Így nem lehet elfogadni az egyéni választókerületi rendszer egyfordulós formáját sem. Ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Az ilyen választási rendszer vezetett a kétharmados többséghez. Ez rekesztette ki a társadalomból a közös gondolkodás lehetőségét, a különböző nézetek egymás mellett élésének a hitét.
Tudom, hogy az előválasztás hívei abból indulnak ki, hogy a hatalmon levők nem akarnak változtatni, az ellenzéknek pedig nincs reális esélye a változtatásra, de túl drága az ár, amit fizetni kell érte. Az ár az arányosság feladása, annak tényként való tudomásulvétele.
Magam politikai alapkövetelményként fogalmazom meg az egyfordulós rendszer megszüntetését, ha kell, a választáson való részvétel bojkottjának kilátásba helyezésével is.
Az az érv pedig, hogy más államokban is van egyfordulós egyéni választókerületi választás (pl. Angliában), hamis, hiszen ott egy kétpártrendszerű struktúra létezik, ahol teljesen felesleges a második forduló, hiszen az ugyanazt az eredményt hozza. A többpárt-rendszerűpolitikai struktúra teszi antidemokratikussá az egyfordulós választást.
A szerző volt alkotmánybíró
*
Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
