galéria megtekintése

Két forduló vagy a bojkott

20 komment

Schmidt Péter

Azzal, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a 2010-es és 2014-es választások fő ellentmondása az aránytalan választási törvény. Ezzel aránytalanná vált az Országgyűlésben a politikai képviselet. A Fidesz–KDNP választási szövetség, majd koalíció úgy szerez kétharmados többséget az országgyűlésben, hogy 2010-ben a pártlistákra leadott szavazatok 53%-át, 2014-ben 45%-át kapja meg. Az ország­gyűlési mandátumok ilyen arányú birtoklása korlátlan kormányzati hatalmat tesz lehetővé, amellyel szemben a megosztott ellenzéknek nincs súlya, és a kormányzati hatalommal rendelkező Fidesz egyeduralma valósul meg.

Egy demokratikusabb hatalmi struktúra csak arányosabb választási-képviseleti struktúra kialakításával valósítható meg. Az aránytalan képviselet főleg az egyéni választókerületek létében gyökerezik. Az egyéni választókerületekben ugyanis több párt, jelölt indul, de csak egy mandátum szerezhető meg. Aki a leadott szavazatok alapján a legtöbb szavazatot kapja, azé a mandátum. (Pl. a szavazatok 20%-ával is meg lehet kapni a mandátum 100%-át.)

Ezen a helyzeten az 1989-ben bevezetett választási szisztéma úgy próbált segíteni, hogy a legtöbb szavazatot elért jelölt csak akkor kapott mandátumot, ha a szavazatok több mint a felét szerezte meg. Ha ilyen jelölt nem volt, akkor a választást meg kellett ismételni, de azon már csak a két vagy három legtöbb szavazatot elért jelölt indulhatott. Az egyéni választókerületek döntő többségében így kétfordulós volt a választás, hiszen alig fordult elő, hogy egy jelölt az első fordulóban 50%-nál többet szerzett. Ez a megoldás csökkentette az aránytalanságot, de nem szüntette meg.

 

A 2010-ben győztes Fidesz első dolga volt, hogy a „spórolás" érdekében megszüntette a második fordulót. Így az egyéni választókerületben, ha sok jelölt indult, a legerősebb (legtöbb szavazatot kapó) párt akár a szavazatok ­15-20%-a ellenében is 100% mandátumot szerezhetett.

Marabu
Marabu

De az egyfordulós egyéni választási rendszer Magyarországon nemcsak az aránytalanságot hozta magával, hanem lehetetlenné tette a nagyon megosztott ellenzék összefogását is. A kétfordulós rendszerben a második fordulóban csak két-három jelölt indul, és az első fordulóban kiesett jelöltek (pártok) anélkül tudnak szövetségbe tömörülni, hogy formális egyezség (közös program) születne. Elégséges annak a kijelentése, hogy a megmaradt jelöltek (pártok) közül egyet támogat, még akkor is, ha tartalmi kérdésekben a nézeteik, a törekvéseik nem állnak egymáshoz túlságosan közel. Az első forduló minden pártnak lehetővé teszi a megmérettetést, a második forduló pedig az integrációt segíti.

Napjainkban felmerült a hiányzó második forduló helyett az ún. előválasztás bevezetése. Ennek célja, hogy a tényleges választás előtt az ellenzékbe szorult és megosztott szervezetek felmérjék a tényleges erőviszonyokat, társadalmi támogatottságuk mértékét, és ennek alapján keressék a politikai szövetség létrehozásának, azaz közös jelölt indításának a lehetőségét.

Az „előválasztás" tehát az államszervezetbe beépülő képviselet megteremtése előtti politikai akció a politikailag osztott ellenzék integrálására, közös nevezők teremtésére. Ennek elfogadása vagy elutasítása lehet politikai mérlegelés kérdése, de nem választójogi kérdés. A választáson induló szervezeteknek elvitathatatlan joguk – a jogszabályok betartása mellett – meghatározni jelöltjeik kiválasztásának a módját. Egyedül azt vitatom, hogy az előválasztással pótolni lehetne a második fordulót. Szerintem nem!

Magam az arányosság igénylésének feltétlen híve vagyok. Ennek legtisztább, legkövetkezetesebb formája az olyan lajtromos választás, amelyet pl. az 1945. évi VIII. törvény valósított meg. De nem vagyok idealista. A választási szabályok megalkotása során elfogadhatók politikai kompromisszumok. Minden olyan lépést támogatni kell, amely az arányosság irányába visz, és minden elképzelést, amely ezzel ellentétes, vissza kell utasítani.

Így nem lehet elfogadni az egyéni választókerületi rendszer egyfordulós formáját sem. Ebben nem szabad kompromisszumot kötni. Az ilyen választási rendszer vezetett a kétharmados többséghez. Ez rekesztette ki a társadalomból a közös gondolkodás lehetőségét, a különböző nézetek egymás mellett élésének a hitét.

Tudom, hogy az előválasztás hívei abból indulnak ki, hogy a hatalmon levők nem akarnak változtatni, az ellenzéknek pedig nincs reális esélye a változtatásra, de túl drága az ár, amit fizetni kell érte. Az ár az arányosság feladása, annak tényként való tudomásulvé­tele.

Magam politikai alapkövetelményként fogalmazom meg az egyfordulós rendszer megszüntetését, ha kell, a választáson való részvétel bojkottjának kilátásba helyezésével is.

Az az érv pedig, hogy más államokban is van egyfordulós egyéni választókerületi választás (pl. Angliában), hamis, hiszen ott egy kétpártrendszerű struktúra létezik, ahol teljesen felesleges a második forduló, hiszen az ugyanazt az eredményt hozza. A többpárt-rendszerűpolitikai struktúra teszi antidemokratikussá az egyfordulós választást.

A szerző volt alkotmánybíró

*

Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.   

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.