Mivel tegnap jöttem vissza Jeruzsálemből, nem tudok olyan egyrészt másrészt kiegyensúlyozottsággal írni az ott tapasztaltakról, ahogy azt a szakmai szokás megköveteli. Nehéz megmaradni a hűvös megfigyelő státuszában, ha elterelnek a rendőrök egy frekventált turistaútvonalról, mert lehet, hogy szembejön valaki, aki leszúr valamely pontosabban nem körvonalazott okból. Vagy leáll a forgalom, mert egy arab az autójával szándékosan gyalogosokat gázolt.
Izrael most már hosszabb ideje idegháború színtere. Röviden: a palesztin területek lakói, a kelet-jeruzsálemi és az izraeli arabok körében láthatóan spontán terrorhullám dúl. A tettesek öngyilkos terroristák, akik járókelőket, buszutasokat, néha rendőröket, vagy éppen játszó gyerekeket szúrnak le, ütnek el. Ha nem is első szándékkal öngyilkosok, tudniuk kell, hogy nagy valószínűséggel lelövik őket. Csak véletlenül maradhatnak életben.
A terroristák úgynevezett normális emberek. Egyetemi hallgatók, középiskolások, esetleg egy másoddiplomás képzésben részt vevő óvónő vagy a legnagyobb telefontársaság alkalmazottja. A szokatlan magatartásra, a kiszámíthatatlan szomszédterrorra a válaszreakció is abszurd. Ahogy az al-Aksza védelmében végrehajtandó arab akciók is a közösségi médiában szerveződnek, ugyanúgy arabverésre, lincsre, zsidó bosszúra is ott toboroznak.
